Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsis Imre: Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében
KOCSIS IMRE Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében ne fordítsa el tőle arcát (vő. Zsolt 25,16; 51,13; 86,16).11 * 13 A híres áront áldásban pedig ez áll: „Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád irgalmas! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!” (Szám 6,25-26). Az arc odafordítása a közösség fenntartásának jele. Amennyiben Isten a bűnös felé fordítja „orcáját”, ezzel a megbocsátásátjuttatja kifejezésre, azt a megbocsátást, amellyel új lehetőséget ad az elbukottnak. Lukács bizonyára tanító célzattal iktatta be ezt a mozzanatot. Ezt jelzi az „Úr” (κύριος) cím, amely az Újszövetségben általában a feltámadt Krisztus megjelölése. Az Úr pillantása nemcsak Péter számára jelentős, hanem a keresztények számára is. Jézus nem utasította el magától Pétert, bár az háromszor megtagadta őt, hanem a bűn elkövetése után kifejezetten rá irányította tekintetét és bünbánatra indította. Ebből következik, hogy a keresztények bukása sem helyrehozhatatlan. Az Úr tekintete az egyházban is ráirányul minden bűnösre, s ezzel nemcsak a bűnök felismerésére, hanem a korábbi elkötelezettség megújítására is lehetőséget ad számukra. 2.2. Az irgalmasság megnyilvánulásai ajézus keresztre feszítéséről és haláláról szóló elbeszélésben A Jézus keresztre feszítéséről és haláláról szóló elbeszélésben (23,33—49) három alegységet különböztethetünk meg: í. A keresztre feszítés ténye és Jézus imája kivégzőiért (22,33-34). 2. Jézus háromszori kigúnyolása (22,35-43). 3. Jézus halála és annak a jelenlevőkre gyakorolt hatása (22,44—49). Az irgalmasság motívumát illetően főleg az első két alegységben találhatók figyelemre méltó mozzanatok, de a harmadik alegységben is felfedezhető olyan elem, amely összefüggésbe hozható ezzel a témával. Az irgalmasság legelső megnyilvánulása nyilván Jézusnak az imája, amely a 34. versben olvasható: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Mindazonáltal nem hallgatható el, hogy ezzel a kéréssel kapcsolatban komoly szövegkntikai probléma áll fenn. Egyes jelentős kéziratokból (p71 B D W Θ) ugyanis hiányzik ez az ima. Más, szintén jelentős szövegtanúk (8* A C L Ψ) viszont tartalmazzák, sőt 2. és 3. századi egyházi írók (Markion, Justinus, Ireneusz, Tatianosz) is ismerik. Pusztán külső érvek alapján (a szövegtanúk kora) nem lehetséges egyértelmű döntés, hiszen mindkét változat mellett régi tanúk állnak.14 A belső érvek mérlegelése sem könnyű, vagyis annak megítélése, hogy a másolások során miért hagyták volna el, illetve miért iktatták volna be a szóban forgó mondatot. Mindenesetre B. M. Metzger, a görög szöveg kritikai kiadásához írt szövegkritikai kommentárjában a későbbi betoldás mellett foglal állást.15 Úgy véli, hogy az ima nem volt ugyan része az eredeti Lukács-evangéliumnak, de Jézustól származik, és önállóan lett áthagyományozva. Később pedig egy másoló úgy látta jónak, hogy 11 Az 51. zsoltárban érdekes kettősség figyelhető meg. A zsoltáros először ezt kén: „Fordítsd el arcod bűneimtől” (51,11). Később pedig így fohászkodik: „Ne taszíts el orcád elől” (51,13). A kérések lényege: Isten forduljon el a bűnöktől, de ne forduljon el a bűnöstől. IJ Egyfelől p (200 körül); 13 (4. század első fele), másfelől X (a IV. század első fele), valamint a II. századi egyházi írók. Érdemes arról is szólni, hogy cgy-egy szövegtanú áthagyományozásában is megfigyelhető némi ingadozás. A Sínai-kódex eredetileg (X*) tartalmazta a fohászt, de később egy korrektor (X) elhagyta azt, míg egy másik korrektor (X2) ismét visszahelyezte. A Béza-kódexből eredetileg (D*) hiányzott, ám egy későbbi korrektor (D2) beillesztette. 15 Vö. Metzger, 13. M., A Textual Commentar)' on the Creek Testament, United Bible Societies, London—New York, 1975, 180. 36
