Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Gál Ferenc szentségtana
Gál Ferenc szentségtana DOLHAI LAJOS dere Form Wort Gottes), a katolikus teológiában pedig úgy állnak előttünk a szentségek, mint Krisztus által rendelt látható jelek, amelyek kegyelmet közvetítenek. „A szentségek számának a kérdése tehát mélyebbre nyúlik, nemcsak a szentségtani kérdésről van szó. Beletartoznak az ekkléziológiai kérdések is. Főleg azok, amelyek az egyház eredetével, a szentírás keletkezésével, az egyház életével és hagyományával, főleg a tanítóhivatal létével foglalkoznak.”29 Az egyes szentségeknél az egyház hitével összhangban részletesen kifejti az ökumenikus szempontokat. Az isteni szó és a szentség viszonyát tárgyalva önkritikusan figyelmeztet bennünket, hogy az egyház élete nemcsak a szentségekben realizálódik a tagok számára, hanem az evangélium hirdetésében és annak követésében is. Ezért a szentségek mellett az isteni szó teológiáját sem szabad elhagyni. Az ökumenikus teológiai párbeszéd többek között erre is megtanít bennünket. Talán nem mindenki tudja, hogy ennek a műnek prototípusa és fő forrása aj. Feiner és L.Vischer által írt német nyelvű ökumenikus teológia, amely Neues Glaubensbuch címmel és Der gemeinsame christliche Glaube alcímmel 1973-ban jelent meg először.3" A mű sajátossága, hogy először kifejti azokat a hitigazságokat, amelyekben konszenzus van a katolikusok és a protestánsok között, és utána külön fejezetben tárgyalja a vitatott kérdéseket. 4. BEFEJEZÉS A II. Vatikáni Zsinat utáni időszakban a katolikus szentségtan tartalmilag és formailag is megújult. Ennek ellenére - különböző okokból kifolyólag — a hívek szentségi élete meggyengült. Sokan vannak olyanok, akik nem tartják fontosnak a szentségeket a Krisztust követő keresztény életben, és egyre többen vannak olyanok is, akik megfelelő hit és felkészültség nélkül kérik a szentségeket. Erre a negatív jelenségre válaszol K. Fleinz Menke sajátos szentségtana. Már a könyv címe is jelzi napjaink szentségtanának két fő kérdését: A szakrament alifás a katolicizmus lényege és sebed1 Gál Ferenc szentségtana is erre emlékeztet bennünket: a szakramentalitás, a hét szentség a keresztény hit lényegéhez tartozik. Ennek alapja a megtestesülés misztériuma, és az a meggyőződésünk, amelyet Nagy Szent Leó pápa szavaival így szoktunk megfogalmazni: „Ami Krisztusban látható volt, az átment az O szentségeibe.”32 K. Heinz Menke szerint a szentségi vallásosságát elhanyagoló protestantizmus tulajdonképpen egy „desin- karniertes Christentum”, amely nem veszi tudomásul a megtestesülés misztériumát, és úgy gondolja, hogy a megváltás műve csak az igehirdetés által folytatódik a világban.33 Mint jó dogmatikus, a dogmatika kritika funkciója alapján ismételten bírálta a mennyiségi és mágikus szentségi szemléletmódot: Az igaz, hogy a szentségek a kegyelem eszközei, de „a szentségekben mégsem szabad varázserőt látnunk. Nem alakítják át az embert egyik napról a másikra [...] Akkor válnak igazán gyümölcsözővé, ha hittel fogadjuk őket és tartalmukat átvisszük az életbe.”34 “Uo. 102. Feiner, J. - Vischer, L., Neues Glaubensbuch, Herder, Freiburg 1973. 11 Menke, K. H, Sakramentalität. Wesen und Wunde des Katholizismus, Pustet Verlag, Regensburg 2012. Sermo 74,2; vő. KEK 115. ” Menke, K. H, Sakramentalität. Wesen und Wunde des Katholizismus, 29. 5,1 GÁL, F., Üdvtörténet misztériumai, 165. 31
