Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsis Imre: Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében
KOCSIS IMRE Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében Szent Lukács evangéliumát az irgalmasság evangéliumának szokás nevezni, s a megnevezéssel fenntartás nélkül egyet lehet érteni. Ez persze semmiképpen sem azt jelenti, hogy irgalmasságról csak ebben az evangéliumban lenne szó. Nem kétséges: az az alapüzenet, hogy Isten irgalmas, és nekünk egymás felé irgalmasnak kell lennünk, a többi evangéliumban is kifejezésre jut. Külön kiemelném Máté evangéliumát, amelyben az irgalmasság témája szintén nagy hangsúlyt kap. Jól mutatja ezt az ötödik boldogmondás („Boldogok az irgalmasok, mert majd ők is irgalmasságot nyernek” Mt 5,7), de az Ozeástól vett idézet („Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” Mt 9,13; 12,7), valamint a témával kapcsolatos példabeszédek (szívtelen szolga: Mt 18,23-35; szőlőmunkások: 20,1-15; utolsó ítélet: Mt 25,31-46) éppúgy igen jelentősek. Ennek ellenére úgy látom, hogy Lukács evangéliumára különösen is alkalmas az „irgalmasság evangéliuma” megjelölés, hiszen Lukács az, aki a legnyomatékosabb és a legmegragadóbb formában mutatja be nekünk az irgalmas Jézust: azt a Jézust, aki különleges szeretetet tanúsít a bűnösök felé, illetve azok felé, akik a társadalomban hátrányt szenvednek, vagyis a szegények az asszonyok, és az idegenek felé. Emellett az irgalom témája az egész iratot áthatja. Már a gyermekségtörténetben megjelenik, éspedig a híres himnuszok, a Magnificat és a Benedictus szövegeiben (1,50.54. 72.78). A nyilvános működésről szóló szövegeket illetően mind a példabeszédekben (10,30-36; 13,6—9; 15,1—32; 18,9—14), mind a csodaelbeszélésekben (7,11—17; 13,10—17; 18,35—43), mind pedig a bűnösökkel való találkozásokról szóló történetekben (7,36—50; 19,1—10) nagy hangsúlyt kap az irgalmasság motívuma. Persze fontos tudatosítani, hogy Jézus irgalma nem merő szánalom és nem pusztán belső együttérzés, hanem hatalommal párosul. Jézus együtt érez a szenvedőkkel és a nyomorúságban élőkkel — megesik rajtuk a szíve (vö. 7,13; 15,20) — áru ez nem marad az érzelem szintjén, hanem hatékony segítséggel párosul: a betegeket meggyógyítja, a bűnösöknek pedig megbocsát, s így új kezdetet tesz számukra lehetővé. Jézus Krisztus irgalmassága a legszorosabban összekapcsolódik azzal a ténnyel, hogy ő az Üdvözítő (σωτήρ vö. Lk 2,11), aki az emberek megmentését munkálja. Ez a tény nagyon szépen kifejezésre jut az alábbi, csak Lukács evangéliumában szereplő mondásban: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet” (19,10). Nem véletlen, hogy a mondás éppen a Zakeus-tör- ténet végén, Jézus irgalmas tettét követően olvasható. A Lukács-evangélium sajátosságának mondható az is, hogy az irgalmasság témája a szenvedéstörténetben (22,1—23,56) is nyíltan megjelenik, éspedig apró mozzanatokban. S éppen ebben különbözik Lukács irata a többi evangéliumtól. Ez utóbbiak hangsúlyozzák ugyan, hogy Jézus az emberekért, az ő megváltásuk érdekében szenved és hal meg TEOLÓGIA 2016/1-2 ♦ L {2016} 32-40 32
