Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Varsányi Orsolya: Dobos Károly Dániel: Jézus alakja a Koránban - Bevezetés a muszlim-keresztény párbeszédbe
A tárgyalt anyag befogadását megkönnyíti az átlátható, jól követhető elrendezés. A Koránban megjelenő Jézus alakját és a kapcsolódó kérdéseket tíz fejezet — nyolc tartalmi egység mutatja be. Az első fejezet egyszersmind a Bevezetés is, melyben betekintést kaphatunk a korám Jézus-kép főbb jellemzőibe; a Mohamed fellépését és a Korán megjelenését megelőző helyi viszonyokba; végül a Korán szövegének kialakulásába. így megérthetjük, milyen szellemi háttere lehetett annak a képnek, mely Jézusról az iszlám szent könyvében megjelent; miért változó ez a kép, s hogy milyen ismereteket, tanulságokat várhatunk a vizsgálat végére. (9—34. o.) A második fejezet témája ez első kérdéskör: Jézus nevei és címei, mely a könyv leg- teijedelmesebb része. Az olvasó itt megismerkedhet a koráni Jézussal, mint „íszával”, Messiással, Isten Szavával, Istentől származó Lélekkel, Isten szolgájával, Prófétával, Küldöttel, Csodás jellel stb., és azt is megtudhatja, hogy ahol ezek a fogalmak párhuzamba állíthatók egy keresztény tanítással (pl. Messiás, Isten Szava), ott miben térnek ezektől el. (35-80. o.) A harmadik fejezet, vagyis a második kérdéskör a Jézus származásával kapcsolatos kérdéseket tisztázza, melynek része, hogy Máriáról, Mária születéséről és rokoni kapcsolatairól is áttekintést adjon, lévén, hogy Jézus a Koránban Isza ihn Marjámként, vagyis Mária fiaként jelenik meg a leggyakrabban. A keresztény kultúrkörből származó olvasót lebilincseli, miképpen kapcsolja össze a két vallást a Mária-tisztelet. Ennek sokoldalú bemutatásához Dobos Károly Dániel mind apokrif írásokat, gyermekségevangéliumokat, mind muszlim forrásokat felsorakoztat (81—102. o.) A következő részben Jézus hírüladásáról és születéséről olvashatunk, mely fontos része a koráni kinyilatkoztatásnak. A fejezet (103—138. o.) jelentősége abban is áll, hogy nyilvánvalóvá teszi: az egyes hasonlóságok mellett a Koránban szereplő történet alapvető különbsége a keresztény hagyománnyal szemben, hogy Jézust nem tekinti Isten fiának. Az ötödik íejezet (139—165. o.) tárgya Jézus élete és csodái, melyeket több szempontból csoportosítva ismerhet meg az olvasó. A kérdéskör azért is jelentős, mert a csodák a koráni Jézus-kép egyik alapvető aspektusát képezik; a másik alapvető kérdés a prófétai működés, mely a következő fejezet tárgya lesz. A szerző leleménye azonban az, hogy nem csupán a prófétai működés felől közelíti meg a kérdést, hanem a próféta-létet és az Isten Fia-felfogást ütközteti. Ebben a fejezetben (166—197. o.) az olvasó újabb megközelítésből értheti meg, hogy a koráni és keresztény krisztológia alapvető különbsége az istenfiúság elfogadása, vagy el nem fogadása. A szöveg itt is a korai keleti kereszténység krisztológiai vitáihoz kapcsolódva világítja meg, milyen szellemi háttérben formálódott a Korán tanítása Jézusról. A hetedik fejezetben (198—211. o.) Jézus a Szentháromság tagjaként kerül a vizsgálódás középpontjába. Azt is megtudhatja az olvasó, mit érthetett Mohamed Háromság alatt, és körbejárhatja annak problémáját, mit jelent a Lélek a Koránban. A következő rész (212-242. o.), mely Jézus halálával foglalkozik, a következő kérdésekkel ismerteti meg az olvasót: Jézust feszítették-e meg a zsidók a kereszten; s ha nem, illetve ha nem ott halt meg, akkor egyáltalán elszenvedte-e a halált. A keresztény és muszlim tanítás közti alapvető különbségeken túl az olvasó azt is megtudhatja, milyen objektív vagy szubjektív, teológiai-politikai érvek állhatnak amögött, hogy a Korán elhatárolódik a vonatkozó keresztény tanítástól. Az utolsó gondolatkör, a kilencedik fejezet (243—251. o.) az utolsó ítéletről és esz- katologikus kérdésekről szól, kevésbé a Korán, mint inkább a hagyomány alapján, kiegészítve a vizsgálatot. Ezt a fejezetet követi végül az utolsó, záró rész (252—254. o.), mely az eredményeket összegezve utal a változó Jézus-képre, s példákat hoz arra, miképp leKÖNYVSZEMLE 226
