Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vincze Krisztián: Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban
VINCZE KRISZTIÁN Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban szemben mind a főszereplő Jób, mind a kommentárt író Tamás úgy sejtik, hogy Isten azt is megengedheti, hogy a rossznak, a szenvedésnek akár a legszörnyűbb formája sújtsa az erényes embert. Jób a barátaival folytatott beszélgetésekben tulajdonképpen arról gondolkodik, hogy milyen módon működik a gondviselés. 2.2. Az eljövendő élet perspektívája Aquinói Szent Tamás szennt mindaz, ami itt történik a földi életben, szoros összefüggésben áll a túlvilági léttel, s ez azt is jelenti, hogy a dolgok, életünk eseményei szemlélésében a teljes megértéshez szükségünk van a túlvilági perspektívára. Természetesen sok mai ember számára furcsának tűnhet, hogy valaki minden evilági gond, fájdalom, szenvedés teljesebb megértésének érdekében a túlvilágra hivatkozik, hiszen ezen keresztül a problémák súlya effektive semmit sem fog változni. Igaz, hogy minden keresztény a földi létet az örök túlvilági lét előcsarnokának tekinti, de ez önmagában hogyan változtathatna a konkrét emberi szenvedéseken?9 Szent Tamás mindezek ellenére tulajdonképpen axiómaként kezeli a túlvilág valóságát, akár hányszor is közelít a szenvedés jelenségéhez. Szerinte a földi napjaink egészen rövidek a túlvilági léthez hozzámérten, s éppen ezért a földi eseményeknek a túlvilággal való kapcsolata is sokkal fontosabb, mint pusztán evilági szerepük vagy státuszuk. Az első Korintusi levélhez írt kommentárjában a következőt írja: „Ha nincs a halálból feltámadás, akkor az azt jelenti, hogy csak evilági javak állnak az ember rendelkezésére. Ha így van, akkor, akik sok rosszat és sok megpróbáltatást szenvednek el, azok szánalomra méltóbbak. Minthogy az apostolok és a keresztények sok megpróbáltatást szenvednek el, így az következne, hogy sokkal nyomorultabbak, mint mások, akik legalább e világ javait élvezik ”.10 Hogy pontosan miért és hogyan engedi az embert sújtó rosszat Isten, arra tehát itt egyáltalán nem ad választ Tamás, hanem inkább azt hangsúlyozza, hogy az Istennel való egységünk boldogsága mérhetetlen, s ez kárpótol minden olyan véges rosszért, amelyet itt szenvedünk el a földön. Azok az emberek, akik Istennel egységre jutnak, minden szenvedésükért kompenzációt kapnak. A fenti idézet továbbá arra is utal, hogy a feltámadás híján egyenesen ostobaság lenne elvállalni vagy elszenvedni az evilági próbatételeket, méltánytalanságokat és megpróbáltatásokat. 2.3. A rossz mint a nagyobb jó eszköze Ha a szenvedés hívő ember általi megértését vizsgáljuk, akkor abban felfedezhetünk egy másik fontos mozzanatot is. A rossz, a szenvedés azáltal nyerhet igazoltságot, hogy általa az embernek Isten valami nagyobb jót készít elő. Ez azt jelenti, hogy bár valami fájdalmas, gyötrelmes történik velünk, mégis ez valamilyen módon javunkat szolgálja, s olyan gyümölcsöt ad nekünk, amely csakis a szenvedés útján keresztül érkezhet el számunkra. 9 Sőt az is eszükbejuthat, hogy voltak a történelemben többször is olyan közkézen forgó érvelések, amelyek éppen a fennálló igazságtalan társadalmi, gazdasági viszonyokat próbálták meg a túlvilág reményével elpalástolni! „Si resurrectio mortuorum non est, sequitur quod nihil boni habeatur ab hominibus, nisi solum in vita ista; et si hoc est, tunc illi sunt miserabiliores, qui in vita ista multa mala et tribulationes patiuntur. Cum ergo plures tribulationes apostoli et Christiani patiantur, sequitur quod sint miserabiliores caeteris hominibus, qui ad minus per- fruuntur huius mundi bonis.” Aquinói Szt. T., Super I lipistolam ad Corinthios, 15.2., http://dhspriory.org/tho- mas/SS!Cor.htm#l51 210
