Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vincze Krisztián: Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban
Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban VINCZE KRISZTIÁN Ennek háttereként meg kell említenünk azt a tamási gondolatot, amely szerint a világnak egyfajta strukturáltsága van, s e világstruktúra legnemesebb részét Isten szentjei alkotják. Tamás szerint bármilyen rossz is történik a világban, az csak úgy történhet meg, csak úgy nyerhet engedélyt Istentől, ha eközben a szentek számára az valamilyen jóba átfordul. Eleonore Stump ennek alátámasztására a Római levélhez írt kommentár néhány sorát idézi fel: „Bármi történik a világban, még ha az rossz is, az az egész világra való tekintettel jóvá alakul. ” Ezért hivatkozik Szent Ágostonra, aki szerint Isten jóságában nem enged meg olyan rosszat megtörténni, amelyből hatalmánál fogva ne tudna valami jót kialakítani. Ágoston szerint Isten tehát úgy és azért engedi a rosszat, mert van olyan hatalmas, hogy abból jót tudjon kihozni. Ha pl. egy állat elpusztul a világban, akkor abból keletkezhetik egy másik, Mindez azért van, mert Isten az egész világ javát akaija, s minden része a világnak ennek a célnak van alávetve. „A világ részei között a legnemesebbek Isten szentjei [...] Róluk úgy gondoskodik Isten, hogy semmi olyan gonoszát nem enged meg, ami számukra nem fordulna át valami jóba.”11 A rossznak, a szenvedésnek a tárgyalása minden esetben feltételezi egy értékskála meglétét, amelyre tekintve a rosszat és a szenvedést, mint olyat megállapítjuk. Tamás szerint a legrosszabb, ami megtörténhet az emberrel, az nem a betegség, nem a szegénység, nem az, hogy gyötrelmes események zilálják szét az életét, hanem az, hogy elidegenedik Istentől vagy elszakítja magát Isten üdvözítő szándékától. Ennek nyomán pedig már sejtjük, hogy számára a legfőbb jó, amit az ember elérhet, az az, hogy Istennel közösségre lép, hogy az ember természetének és rendeltetésének megfelelően Istennek színlátására jut el. Emiatt állapítja meg Szent Tamás, hogy a szenvedéseket egyrészt azért lehet elviselni, mert „Istentől vannak, másrészt hogy valamilyen jóra irányulhatnak: tisztítják a bűnöket, a gonosztevőt alázatra vezetik, s a jó embert az Isten szeretetére ösztönzik.”12 Nyilvánvaló, hogy az esetek többségében nem tudjuk, hogy konkrétan milyen nagyobb jó igazolja (vagy igazolhatja) a szenvedő ember megpróbáltatásait, mégis Tamás szerint a hívő ember a szenvedésen keresztül alázatot, kitartást és bölcsességet nyerhet el, s megerősödhet istenszeretetében. 2.4. Szenvedés, mely tisztíthat és gyógyíthat Az első Thesszalonikaiakhoz írt levél kommentáljában Szent Tamás a szenvedést úgy mutatja be, mint amely képes az ember bűnös vágyait kioltani. Az áteredő bűn következtében mindannyiunkban vannak bűnös, érzéki vágyak, s a testi szenvedések ezt képesek úgy oltani és csillapítani, mint a víz a tűz erejét.13 Ehhez kapcsolódóan az Egyházat érő szenvedéseket is úgy látják Nagy Szent Gergely és Tamás is, hogy azok közepette nem az elnyomatás erősödik, hanem a hívek általa Istenhez emelkednek fel.14 " Vö. Stump, E., Providence and the Problem of Evil, in The Oxford Handbook of Aquinas, (ed. by Biuan, D. — Stump, E.), Oxford University Press 2012, 401—417, 402. 12 VÖ. Uo. 405. 13 „Secundo aqua extinguit ignem. Eccli. XXX: ignem ardentem extinguit aqua. Sic tribulationes extinguunt impetus concupiscentiarum, ne homines ad libitum eas sequantur.” Aquinói Szent Tamás, Super ad lliessaloni- censes I, Prologus, http://dhspriory.org/thomas/SS1Thes.htm. 14 „Non ergo deficit, sed sublevatur. Et primo per elevationem mentis ad Deum. Gregorius: mala quae nos hie premunt, ad Deum nos ire compellunt.” Aquinói Szent Tamás, Super ad Thessalonicenses I, Prologus, http://dhspriory.org/thomas/SS1Thes.htm. 211
