Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vincze Krisztián: Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban
Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban V1NCZE KRISZTIÁN Eleonore Stump egy rendkívül egyszerű, de mégis igazán találó példával szemlélteti az előzetes és következményes isteni akarat, továbbá a dolgok abszolút és körülmények szerinti értékének különbségét a minden emberre kiteijedő üdvösség kapcsán. Egy gyermekéért rajongó anya nagyon boldog tud lenni a gyermekével való kapcsolatban, ha azonban szándékosan rosszat tesz a gyermek, az anya elkezdi őt szidalmazni és büntetni. Körülményektől független jó az, hogy az anya boldogan elégedett gyermeke miatt, de az adott körülmények közepette nem lehet boldog akkor, amikor gyermeke kifejezetten rosszul viselkedik. Ha tehát az anya jó anya, és jót akar a fiának, akinek rosszaságával szembesült éppen, akkor a gyermeket igenis szidalmazni és büntetni fogja. Ebben az esetben tehát a gyermek az, akinek rossz viselkedése akadályozza az egyébként boldog anya-gyermek kapcsolatot. Az anya vágya, kívánsága természetesen az, hogy gyermekével újra békében, harmonikus kapcsolatban legyen, s bár ez éppen a rossz viselkedés okán nem lehetséges aktuálisan, mégis az anyai akarat biztosan megmarad ugyanannak, még ha ennek kifejező eszközei a szidalmazás vagy a büntetés gesztusaival is esnek egybe. Ennek mintájára elmondhatjuk, hogy Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön; úgy is mondhatnánk, hogy ez Isten tökéletes jóságának az akarata! Ha azonban az ember nem akar megváltozni, ha ragaszkodik a bűnhöz, akkor Isten előzetes akarata nem teljesülhet. Ami abszolút jó előzetesen, az átalakul, s következmények szerinti jó lesz belőle. Előzetesen Isten tehát azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, következményesen akarata azonban arra utal, hogy akik e lehetőséget elutasítják, azok büntetés alá essenek.6 2. A HÍVŐ EMBER SZENVEDÉSE 2.1. A szenvedő Jób személye Aquinói Szent Tamás az ószövetségi könyvek közül kommentárt írt a Zsoltárok könyvéhez, Jeremiás könyvéhez, a Siralmak könyvéhez és Jób könyvéhez7 is. A Jób könyvéhez írt kommentár az, ami a leginkább felfedi a tamási szenvedésről és gondviselésről szőtt gondolatokat.8 Ha a történetet olvassuk, abból egyértelmű számunkra, hogyjób ártatlan, s eközben azt sem tagadhatjuk, hogy szenvedéseinek közvetett okozója maga Isten, hiszen ő ad engedélyt a sátánnak, hogy Jóbra a szenvedések különböző válfajait rázúdítsa. Jób így elveszíti vagyonát, gyermekeit, egy szörnyű betegség áldozata lesz, s tulajdonképpen meg nem értettsége miatt teljes magányba kerül, hiszen sem felesége, sem barátai nem képesek őt megértő jelenléttel megajándékozni. Tamás e történetből azonban nem azt olvassa ki, hogy a szenvedések miatt kételkedni kellene Isten létében vagy pedig az Ő jóságában. Az ő olvasata inkább olyan kérdések körül forog, hogy vajon hogyan teljed ki a gondviselés a szenvedő emberre, milyen összefüggés van a természeti események és a gondviselés között, s vajon a szenvedések milyen (számunkra sokszor rejtett, ill. kevésbé jól beazonosítható) javakra képesek elvezetni az embert. Jób barátai azt látják rosszul, hogy hogyan is működik az isteni gondviselés és kormányzás. Szerintük az embert sújtó szerencsétlenségek mindig Isten büntetései az elkövetett bűnökért, miközben a prosperálás bármely fajtája jutalom az erényekért. Velük 6 Vö. Stump, E., Aquinas, (chap. Providence and Suffering,) Routledge 2003, 455—478. 7 Aquinói Szent Tamás, lixpositio super lob ad litteram. * Ä gondviselés problematikája megjelenik a Summa contra Gentiles III. könyvében is, e részek és ajób-kommentár egy időben íródhattak, az orvietói tartózkodás idején 1261 és 1262 között. 209
