Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vincze Krisztián: Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban
VINCZE KRISZTIÁN Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban 1. ISTEN JÓSÁGA ÉS AZ EMBERI SZENVEDÉS Mielőtt Aquinói Szent Tamás a Summa Theologiae egyik legismertebb részében kidolgozza az öt utat a Vajon van-e Isten? kérdésre (ST, I, q 2. a. 3), a lehetséges tagadó válaszok egyikeként azt írja, hogy7 úgy látszik azért nincs Isten, mert a világban jelen van a rossz. „Ámde ez a szó: ’Isten’, végtelen jót jelent. Ha tehát Isten létezne, egyáltalán nem volna rossz. Ámde a világban van rossz. Tehát nincs Isten. ” Ez a néhány mondat arra utal, hogy Isten létének elméleti úton való tagadása már a 13. évszázadban is történhetett a világban megtapasztalt rosszra való hivatkozás mentén. A teodicea, mint filozófiai diszciplína „hivatalosan” Gottfried Wilhelm Leibniz (1646—1716) nyomán született meg, s azt a feladatot törekedett végrehajtani, hogy Isten jóságát, mindenhatóságát, érthetőségét a világban megtapasztalható rossz tényszerűsége ellenére is felmutassa, bizonyítsa. A lényegi kérdés tehát az volt számára, hogy hogyan válik összeegyeztethetővé, az az alapvető ismeretünk, hogy Isten jóságos és mindenható, ugyanakkor a világban jelen van, s kikerülhetetlen tapasztalatunk a rossz. Amikor Aquinói Szent Tamás a világban tapasztalható rossznak azt a válfaját írja körül, amit az emberi szenvedésként ismerünk mindannyian, akkor egyértelműen látszik, hogy az Angyali Doktor ezt a kérdést a hitbe beleágyazottan kezeli, s (egyáltalán) nem (csak) szigorúan elméleti síkon próbálja megválaszolni. Ez már csak abból is kitűnik, hogy a szenvedő ember őt leginkább a bibliai könyvekhez írt kommentárjaiban foglalkoztatja. Az e kommentárokban lévő gondolatok egyfolytában a bibliai szentek tapasztalataira és gondolataira hivatkoznak, s így elsősorban nem az elvont, racionális közeledés attitűdjében jelennek meg. E gondolatok röviden a következő probléma okán születnek meg: Isten, mint mindenható és mindentudó nem csak teremtője, hanem egyben kormányzója is az egész világegyetemnek. Ha ez így van, akkor az isteni kormányzással mégis hogyan fér meg az, hogy emberek, s köztük éppen az ártatlanok, sőt sokszor maguk a szentek azok, akiknek súlyos szenvedéseken kell keresztül menniük, akik élete elviselhetetlenné válik fájdalmaik sokasága miatt? l.E Az ágostoni előzmény Aquinói Szent Tamás teológiájának és filozófiájának sok pontján előszeretettel hivatkozik arra a szentre, aki a platonizmusból sokat merítve a rosszat mint privatio-1, mint léthiányt határozza meg. Szent Ágoston a rossz metafizikai státuszát abban találja beazono2018/3-4»L Í2i 206
