Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Vincze Krisztián: Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban
Gondviselés, szenvedés és üdvösség összefüggése Aquinói Szent Tamás írásaiban VINCZE KRISZTIÁN síthatónak, hogy a létező olyan hiányosságot mutat magán, amelyet természete szennt birtokolnia kellene. A rossz tehát nem a semmi, hanem valamiféle létnek, létezőnek a hiánya. A hiány korrelativ fogalma a birtoklás, s a birtoklás logikai ellentéte lesz a rossznak a közege, azaz valami nem olyan, mint amilyen természete szerint lehetne, mert valamiben vagy valamilyen szempontból hiányt szenved. Másrészt Szent Ágoston teodiceája nyomán ismerjük a rossz azon definícióját is, amely szerint egyfajta esztétikai jellege adódhat a rossznak abból, hogy kontrasztként a jót, a jónak a lényegét és a jó súlyát teszi felfoghatóbbá. Ahogyan egy festményen egy sötét folt hozzájárul ahhoz, hogy a világosabb színek ereje még ragyogóbb legyen, úgy járul hozzá a sok-sok világban található rossz a világnak, mint egésznek, mint teljes rendszernek a tökéletességéhez. Mindezen kifejezetten ágostoninak számító gondolatok, még ha elszórtan meg is találhatóak Szent Tamásnál, még sem lesznek számára mérvadóak. 1.2. Az isteni gondviselés és kormányzás mint a világ kerete A gondviselés tana Szent Tamás szennt Isten jóságából eredeztethető. Az isteni természet egybeesik a jósággal, s a teremtmények jósága az Istenhez való kapcsolatuk mértéke szerint alakul. Ha Isten megteremti a dolgokat, akkor az úgy történik, hogy minden teremtett valóság megkapja a saját maga lényegiségét, s ezen felül pedig minden teremtmény megkapja, magában hordja rendeltetésének irányát, beteljesülésére való tendenciáját. A dolgok azáltal lesznek jók, s azáltal mutatják magukon a gondviselés jegyét, hogy megfelelnek Isten által teremtett természetünknek, s megfelelnek rendeltetésüknek is, azaz saját beteljesülésük felé irányulnak. A gondviselés egészen pontosan a dolgok Istenben lévő célra-irányítottságának ideáit jelenti, a kormányzás pedig azt, hogy Isten ezen ideák rendje szerint alakítja a világot.1 Tamás szerint minden, ami a világban van, tárgya az isteni gondviselésnek, továbbá minden, ami történik, Isten ellenőrzése alatt történik. A történések vagy Isten választásai vagy pedig Isten által megengedett események, amelyek együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a teremtmények elérhessék végső céljukat. Ha a teremtmények közül az embert emeljük ki konkrétan, akkor Tamás szerint egyértelmű, hogy az ember beteljesedése, az emberi természet célja az, hogy az Istennel jusson szeretetteljes egységre. Ha tehát az ember az isteni gondviselést és kormányzást élvezi, akkor az azt jelenti, hogy élete, lépései, tettei az Isten felé irányítják őt, Isten arra indítja őt, hogy egyre inkább feléje közeledjen. Persze ennek hallatán rögtön támadhatnak bennünk ellenvetések. Biztos, hogy Szent Tamás helyesen látja a világot? Tényleg úgy tűnik fel nekünk a világ egésze, mint ahol minden a gondviselés és kormányzás árulkodó jeleit hordja magán? Tényleg elképzelhetetlen számunkra, hogy esetleg egy-egy esetben Isten akarata még sem teljesül? A Timó1 Válaszul... „A dolgokban pedig nem csak substantiájukat tekintve található jó, hanem célrairányulásukat, főként a végső célra, az isteni jóságra való irányulásukat tekintve is, ahogy fentebb mondottuk. Tehát a célrairányulás- nak ezt a javát, ami a teremtett dolgokban létezik, Isten teremtette. Mivel pedig Isten értelme által oka a dolgoknak, és így szükséges, hogy bármely okozatának ideája benne előzetesen létezzék, amint a fentiekből kitűnik, szükséges, hogy a dolgok célrairányításának ideája az isteni értelemben előzetesen létezzék. A dolgok célrairányí- tásának ideája pedig - sajátos értelemben — a gondviselés. (,..| Isten ... maga a végső cél. Tehát Istenben magát a dolgok célra irányításának ideáját nevezzük gondviselésnek. (.. ,| Mind a dolgok célra irányításának, mind a részek egészben való rendjének az ideáját pedig elrendezésnek nevezzük.” ,S’7'I, q 22, a 1. Továbbá: „.. .a gondoskodáshoz kettő tartozik: a rend ideája, amit gondviselésnek és elrendezésnek nevezünk, és a rend megvalósítása, amit kormányzásnak hívunk.” ,S7 I, q 22, a 1, ad 2. 207
