Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Puskás Attila: Kenotikus krisztológiák a kritika mérlegén
PUSKAS ATTILA Kenotikus krisztológiák a kritika mérlegén Ugyanakkor azonban a kenotikusoknak komoly kritikákkal is szembe kell nézniük. Először is választ kell adniuk arra az ellenvetésre, hogy miként lehetséges az, hogy az Ige lemondjon bizonyos isteni tulajdonságairól anélkül, hogy az isteni természete ne sérüljön, illetve ne szűnjön meg. A választ az isteni tulajdonságok és így az isteni természet átértelmezésével kísérlik megadni a kenotikusok úgy, hogy egyfelől különbséget tesznek Isten lényegi (szükségszerű) és tényleges (általános/szokásos, de nem szükségszerű, akci- dentális) tulajdonságai között, másfelől újradefiniálják a szükségszerű tulajdonságokat, így pl. a mindenhatóságot tényleges, de nem szükségszerű isteni tulajdonságnak tekintik, míg lényegi-szükségszerű isteni tulajdonságként határozzák meg pl. a „mindenhatónak lenni, ha csak szabadon és időlegesen másként létezést nem választani” (omnipotent-un- less-freely-and-temporarily-choosing-to-be-otherwise) tulajdonságot. Ez a stratégia a klasszikus istentan felől mindenképpen vitatható, hiszen kérdéses, hogy beszélhetünk-e egyáltalán Istennek olyan tulajdonságairól, amelyek nem szükségszerűek. A hagyományos filozófiai teológia szerint ugyanis egyfelől Istennek nem lehetnek akcidentális, változékony tulajdonságai, mert ez a feltevés ellentmondana változhatatlanságának. Másfelől, az isteni lét egyszerűsége okán az isteni tulajdonságok egybeesnek az isteni lényeggel és egymással, valóságosan azonosak azzal és egymással, így ezen oknál fogva is mind szükségszerű tulajdonságok. A kenotikusok ezekre az ellenvetésekre nem adnak kielégítő választ. Továbbá, a fölöslegességet kimutató bírálat is érheti a kenotikus szemléletmódot. Tekintettel arra, hogy az isteni természet bizonyos tulajdonságai (pl. teremtetlenség) a kenotikusok szennt is abszolút feladhatatlanok, azaz szükségszerű tulajdonságok, az bizonyosnak látszik, hogy a kenotikus értelmezés nem elegendő önmagában annak megvilágításához, hogy Krisztusban az isteni és emberi természet feladhatatlan és ellentétes tulajdonságai (pl. teremtetlen és teremtett, testetlen és testi) miként egyeztethetők össze egymással. Ezen a ponton a kenotikus krisztológia is végső soron arra kényszerül, hogy a khalkédóm klasszikus knsztológiával együtt kettőző (reduplikatív) módon beszéljen Krisztusról, mely különbséget tesz két szempont között: pl. Jézus Krisztus isteni természete szerint teremtetlen; emberi természete szerint teremtett. Ebben az esetben logikai ellentmondás azért nem áll fenn, mert ugyanarról az alanyról, ugyanazokat a tulajdonságokat különböző szempontokból állítjuk és tagadjuk egyszerre. Ám ha a kenotikus krisztológia sem kerülheti ki a két természet megkülönböztetésén alapuló kettőző beszédmódot, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy nem fölösleges-e különbséget tenni feladhatatlan és feladható isteni tulajdonságok között, s csak az előbbiek esetében alkalmazni a kettőző kijelentésformát? Nem következetesebb álláspont-e minden tulajdonságra vonatkozóan a reduplikatív állítási forma? Másodszor a kenotikusoknak felelniük kell az ún. „fordított kenózis” vádra. Eszerint ha a dicsőséges isteni létmódból az emberi természettel egyesült létmódba való belépés elengedhetetlen feltétele a kenózis mint bizonyos isteni tulajdonságok feladása/ korlátozása ahhoz, hogy valóságos, velünk egylényegű emberi természete lehessen a Lo- gosznak, akkor a dicsőséges isteni létmódba (minden isteni tulajdonság birtoklásának állapotába) való visszatérése az emberi természettel egyesült Logosznak megkövetelni látszik most az emberi természetből való kenózist, vágyás bizonyos emberi tulajdonságok feladását. Erre az ellenvetésre két módon kísérelnek meg felelni a kenotikusok. Vagy a dicsőséges állapotban is megmaradó kenózist feltételezik (lásd Stephen Evans pozíciója) azzal a megkötéssel, hogy Krisztus felmagasztalt státuszában megváltói művének megkoronázásaként a földi életéhez képest olyan új tulajdonságokat nyer, melyek nem mondanak ellent teljes emberségének (pl. ott már teljes tudás jellemzi). Vagy úgy vélik, hogy az unió hüposztatika és a kenózis fogalmilag és ezért időben is megkülönböztethető egymás188
