Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Kránitz Mihály: Lundi Közös Állásfoglalás a keresztény egységről. Ferenc pápa és a Lutheránus Világszövetség nyilatkozata
KRÁNITZ MIHÁLY Lundi Közös Állásfoglalás a keresztény egységről. Ferenc pápa és a Lutheránus Világszövetség nyilatkozata 1. A MEGÚJULÁS, A SZÜNTELEN REFORMÁCIÓ AZ EGYHÁZ ÉLETÉNEK A RÉSZE A svédországi Lundban 2016. október 31-én a kereszténység történetének új és meghatározó eseménye történt. 500 évvel a protestáns reformációt követően az akkor egymással szembehelyezkedő, de mára közösséget építő keresztény felekezetek a múlttal megbékélve közös imádsággal és egy írásba is foglalt elkötelezettséggel azt az egységet építették, amelyért Jézus Krisztus szenvedése előestéjén oly átélve imádkozott mennyei Atyjához: „Legyenek mindnyájan egy.” (Jn 17,21) Ma már egyszerűen kimondjuk a tényt, hogy a tanításban, a hitfelfogásban és a gyakorlatban is másként élő keresztények készek egymást testvérnek tekinteni és együtt imádkozni. Az elmúlt 100 év éppen ennek a folyamatnak a kialakulása, fejlődése és eredményes megnyilvánulása volt.1 Száz évet a történelemkönyvek is egyszerűbben tudnak áttekinteni és a múlt emlékei is jobban előttünk állnak. Ötszáz évet már nem egy könnyen lehet átfogni és értelmezni, főképp mert az életnek különböző területei — a társadalom, a kultúra, a gazdaság és a vallás is — gyakran kölcsönhatásban vannak egymással. A szellemi és lelki irányzatoknak is sajátos kibontakozása és terjedése van, amint éppen a lutheri reformációból származó egyházak léte mutatja, mely nem az egység, inkább a sokféleség felé alakult. Ebben az esetben, a legjobb szándékkal is be kell számítani az emberi tényezőt, még ha a Biblia, Isten és a lelkiismeret nevében cselekszik is valaki. A XX. század, melyet „rövid századnak ” is tekintenek, az egységtörekvés szempontjából mégis elég volt arra, hogy a protestáns talajról elindult ökumenizmus, melyhez „félidőben” a római katolikus egyház is csatlakozott, érett gyümölcseit mutassa fel már a századvég, és az új ezredév elején is. Címszavakban ez vonatkozik a Nemzetközi Missziós Konferenciára (Edinburgh, 1910), az Egyházak Világtanácsa létrejöttére (Amszterdam, 1948), magára a II. Vatikáni Zsinatra (1962-1965), a Lutheránus Világszövetség megalakulására (Lund, 1947), a Közös Nyilatkozat aláírására evangélikusok és római katolikusok között (Augsburg, 1999) és napjaink nagy találkozójára és Közös Állásfoglalására (Lund, 2016). 1 Az Unitatis redintegratio zsinati dekrétum ( 1964) az egységkereséssel összefüggésben kimondja, hogy „noha az Isten népe egyes tagjaiban még ki van téve a bűnnek, Krisztusban mégis növekszik, és Isten a maga titokzatos tervei szerint szelíden vezérli, míg boldogan el nem érkezik az örök dicsőség teljességére, a mennyei Jeruzsálembe.” (Vö. UR 3.) TEÖL0.G 162
