Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Zoltán: "Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" - Néhány szempont a magyar Mária-kultusz teológiai értékeléséhez
„Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!” KOVÁCS ZOLTÁN Máriára való alkalmazása is egy „jó sikerült inkulturációs lépés” volt annak idején, így ennek mintájára fel kell ismernünk, hogy - mivel a mai ember számára maga az ember vált igazán ismeretlenné, ezért - Mária egyszerű emberi mivoltából kiindulva, melyet a kegyelem megszentel, ma közelebb léphetünk hozzá és általa Istenhez, mintha a kiváltságait, magasztosságát ragadnánk meg és tennénk az Isten-keresők elé. Máriát tehát ilyen módon „be kell fogadni” a mai emberek életébe, igényeibe és gondolkodásába. Ez persze soha nem azt jelenti, hogy Mária alakját kellene hozzá igazítani a mai, nemegyszer silány, értéktelen, életellenes és szenzációszerű mentális formákhoz, mert ez a Mária- tisztelet degradálásához és botrányos kiüresítéséhez vezetne. Legelső lépésként ne azon spekuláljunk, hogyan kellene átalakítani a szobrokat, festményeket! A hitünket kell átalakítani, felszítam elsőként, aztán földi életünk zarándoklatja során kitárulnak az új utak is, melyeken a Magyarok Nagyasszonyával is találkozunk. 6. Történelmi viharaink és tragédiáink Mána-tiszteletünk kifejezési formáiban tisztán nyomon követhetők. Hadd említsem példaként a gyönyörű, de egyedülállóan szomorkás hangú népénekeinket. Mána-tiszteletiinkben |elen van történelmünk, ezért a sok csapás, az emberek reményvesztett hangulata énekeinken is megmutatkozik37. Egyházi énekeinkben kevés az igazán örömteli dallamvonal és sok a kesergő motívum. Helyes, ha bánatunkkal Nagyasszonyunkhoz lépünk, de fel kell ismernünk, hogy a Nagypénteket Húsvét követi. Mária közbenjár értünk népünk zavaros jelenjében is, de megdicsőiilt állapota jelzi: a földi küzdelem csak ideiglenes, mert végső soron a mennyei Atya minket is dicsőségre hívott meg. Amíg e világban járunk, itt kell megélnünk keresztény hitünket. A történelem sokszor sötét utcáin nem egyedül kell végigmennünk, mert kísérőt kaptunk Nagyasszonyunk személyében. Húsvét öröme hitünk szerves része. Ha megújult szívvel akarunk Nagyasszonyunkhoz járulni, s megújítani magyar földön az ő tiszteletét, akkor semmiképpen sem hagyhatjuk, hogy a gondjainkkal Máriához való menekülésünk beteges reményvesztettségbe forduljon át. Segíthet a megújulásban, ha jobban beleillesztjük Mária-tiszteletünkbe Húsvét örömét és a mennyei dicsőség reményének határozott hangsúlyozását. BEFEJEZÉS A Magyarok Nagyasszonyának alakja minden korban vezércsillagként állt az imádkozó magyar katolikusok előtt. Ma, a posztmodern összevisszaságban mintha kissé „hallgatna”. Engedjük, hogy Mária-tiszteletünk csak az idősek generációjában éljen tovább és a népi vallásosság hasznos elemei már csak a kis falvakban és a határon túli magyar közösségekben legyenek fellelhetők még egy ideig, vagy valóban be akarjuk fogadni Máriát a ma, itt küzdő híveinek életébe, bántaiba és reményeibe? Akarjuk, hogy a Magyarok Nagyasszonyának tisztelete visszhangra találjon a fiatal nemzedék lelkében vagy hagyjuk, ” A Fájdalmas Anyához („Hétfájdalmú Szűzhöz”) himnuszokban, Mária-siralmakban, népénekekben, litánikus invokációkkal, fájdalmas olvasó szavaival, versekkel forduló, a Pretii-szobrok előtt csendes imában elidőző, fájdalmukat virrasztó lelkülcttel felajánló emberek gyakran megtapasztalták a Szűzanya együttérző szeretetét. „Fájdalmas Anya tisztelete népi vallásosságunk egyik máig is legelevenebben élő területe. De amint látjuk, a legelhanyagoltabb is. A pasztorációnak sürgős teendői lennének e téren. Elsősorban saját magunk szemléletében kell biztosítani a Fájdalmas Anya olyan gazdagított képét, mely az emberi érzelmi igények megtartása mellett megfelel a katolikus tanításnak. Azután e nem színlelt és nem csak érzelgős áhítatot kell híveink (különösen a férfiak) felé ismertté tenni” (HetÉNY, J., A magyarok Máriája, 159
