Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Zoltán: "Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" - Néhány szempont a magyar Mária-kultusz teológiai értékeléséhez
KOVÁCS ZOLTÁN .Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!” hogy a fiatal katolikusok számára a Szent István-i felajánás pusztán a legendák sorába degradálódjék? Egyoldalúan ismételgetjük csak, hogy Mária hogyan volt jelen hazánk történelmében vagy felismerjük, hogy ma is jelen van életünkben? Ha megszólítjuk Nagyasszonyunkat, válaszom fog, mert egy édesanya nem hagyja válasz nélkül nehézségben lévő gyermekeit, ha hozzá fordulnak. Ki fog a mai kultúrában (vagy ha úgy tetszik: kulturális válságban) magát kissé „idegennek érző” Magyarok Nagyasszonya-kultusznak új lendületet adni? Ez a XXI. század magyar katolikusainak feladata, azaz a miénk! Nem elég azonban csak az okait keresni a jelen krízisnek, hanem az abból kivezető utat is meg kell találnunk. S ha mindezt Nagyasszonyunkkal együtt tesszük, akkor körvonalazódik majd a XXI. század magyar Mána-tiszteletének további útja, az ő „szerepe” életünkben. Az elmúlt évszázadokban elszenvedett csapások okozta frusztráció bélyegét magán hordozó hazai Egyház ma is keresi önmagát a társadalomban, keresi a hangot, amellyel az emberi szívek mélyén Isten szeretetét hivatott hirdetni. Fel kell ismerni: a Szűzanya ma is „a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára” (LG 68), így a mai magyar hívek számára is. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy Asszony, akinek öltözete a Nap volt, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). A Magyarok Nagyasszonya az Isten gondoskodásának biztos, „nagy jele” volt ezer éven át a magyarok számára. Ha ez a „jel” ma hallgatagnak bizonyul, az nem az a Szűzanya hibája. Mi magunk fordultunk el tőle. „Mária korát” éljük38, de nekünk nem szabad szenzációhajhász módon csak a jeleket keresnünk, hanem fel kell ismernünk Mária jelenlétét életünkben, mint a legegyszerűbb és legszebb utat, mely Istenhez vezet. Elméleti irányelvek megfogalmazása persze nem elég egy nemzeti kultusz megújulásához. Nemzeti önazonosságunkat és Mária-tiszteletünket úgy kell egyensúlyba hozni, hogy a földi haza polgáraiként engedjük magunkat vezetni a mennyei Haza felé vezető úton. Szabó Titusz ferences atya szavaival zárom gondolataimat: „Emögött a Má- ria-ország mögött egy jövő rejlik [...] Maradjunk Mária hűséges gyermekei, akkor szentek leszünk [...] Ha hozzá menekülünk, a magyar égbolt fénylő csillagához, akkor országunk jelenjének és jövőjének hathatós támaszai leszünk!”39. IRODALOM Giovanni Paolo II, Discorso aipartecipanti al Convegno Intemazionale di Studi per il XVIcentenario del Concilia di Capua, Santa Maria Capua Vetere [Caserta] - Domenica, 24 maggio 1992, in Atti del convengno intemazionale di studi mariologici, Capua 19—24 maggio 1992, [szerk.] Istituto di Scienze Religiose — Pontificia Facoltá Teologica “Marianum", Ca- pua-Roma 1993. Leó, XIII., Insignes Deo aeterno levél, in ASS 28 (1885-86), 641-642. Pál, VI., Marialis Cultus apostoli buzdítás, in AAS 66 (1974), 113—168. Pál, VI., In auditorio Pontificii Athenaei a Sancto Antonio in Urbe ob coactos Conventus, VII Ma- riologicum atque XIVMarianum (Róma, 1975. május 16.), in AAS 67 (1975), 334—339. 1H PÁL, VI., Signum magnum apostoli buzdítás, in AAS 59 (1967), 465—475, 11/6. 39 Szabó, E., II contributo dell’Ungheria al culto mariano del secoli 19 e 20 in ΡΑΜΙ [szerk.|, De cultu mariano sarc. XIX— XX, V, Koma 1991,871. |saját fordítás]. 160
