Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Zoltán: "Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" - Néhány szempont a magyar Mária-kultusz teológiai értékeléséhez
KOVÁCS ZOLTÁN .Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!’ 1. Teher vagy megszentelt hivatás az anyaság? Az anyai ősminta egyre torzabb formákat ölt az emberek pszichéjének mélyén. Az anyaméh sokszor vesztőhellyé válik, az anyai pro-exsistentia és a mások felé nyitott szív gyakran hajlik egoista nárciszizmusba. A Magyarok Nagyasszonya sokszor úgy jelent meg, mint az Asszony, aki „igent mond az életre”: az Ige megtestesülésére és ezáltal a mi örök életünkre, azaz üdvösségünkre is. A Gábor angyal szavára bátran döntő, majd Fiát, az Istengyermeket kaijaiban tartó Szűzanya ma is példa az élet melletti felelős döntésre, az anyaság hívő lelkületű vállalására, még nehézségek árán is. 2. Erény vagy szégyen a szüzesség? Jézus világosan fogalmaz a Hegyi Beszédben: „Boldogok a tiszta szívüek, mert meglátják az Istent!” (Mt 5,8). A szüzesség nem elkor- csosítja, hanem megnemesíti az embert. A szűz testben és lélekben36 való házasságra készülés a leendő anyaság tisztelete. Az Isten Országáért vállalt szüzesség (vö. Mt 19,12) belső termékenységet ad. A Szűzanya ma is előttünk áll: ha meg akarunk újulni, ismét fel kell fedeznünk a szüzesség értelmét. A Magyarok Nagyasszonya ma is kész arra, hogy megtanítson minket az életszentségnek erre az útjára. 3. A jegyesség a hűség iskolája. Szorosan kapcsolódik ez a kérdés az előzőhöz. Aje- gyes a „már és még nem” állapotát éli meg: már hűséggel tartozik valaki felé, de a teljes egyesüléshez még el kell érkezniük. Az Egyház is úton van a teljesség felé, s ezen az úton Istenhez fűződő hűsége által marad meg. Mária pedig a mennyből már felénk ragyogja a megdicsőült állapot szépségét, jelezve: aki mindvégig hű marad, az nyeri el az örök dicsőséget (vö. Jel 2,10). Ehhez az Istenhez való hűséghez adott példát a Magyarok Nagyasszonya ezer éven át, és ad ma is, ha megtisztult hittel és szilárd erkölcsi tartással éljük meg Istenhez és az ő tanításához való hűségűnket. 4. Az élet fogalmának az életminőség szerinti értékelése, a nő önrendelkezési jogának a magzat élethez való joga fölé történő emelése, a nők pappá szentelésének lehetetlensége körüli értetlenkedés, a homoszexuális kapcsolatokat a férfi és nő házastársi szövetségével egyenértékűvé tételére irányuló kezdeményezések kampányszerű reklámozása már itthon sem számítanak új jelenségeknek. Mána teljes szívvel együttműködött Isten akaratával: nem utasította el az anyaságot, nem képzelte magát egynek az apostolok közül, hanem megélte női mivoltát: anyaságát és szüzességét az Istenben. Ha így tekintünk a Magyarok Nagyasszonyára, ő a mai káoszban is megmutatja, milyen hivatást tud adni Isten a nőknek, és hogyan éljék meg identitásukat Istenben helyesen és boldogan. Isten, „a Hatalmas”, a mai magyar nők életében is tud „nagy dolgokat cselekedni” (Lk 1,49). 5. Új szimbólumok, új ábrázolási formák kellenek? Nagyon óvatosan kell bánnunk ezzel a kérdéssel! Ha „felülről” erőltetjük az új ábrázolási tonnákat (elméletben, a gyakorlatól teljesen elkülönült módon kitalálva és a nép vallási gyakorlatába beleilleszteni szándékozva azokat), akkor ez a kísérlet szinte biztosan meghiúsul. Magától értetődő, hogy a valóban elöregedett, nem Krisztusra mutató, ízléstelen és túlzottan érzelgős ábrázolási tormákat meg kell tisztítani néhány túlzástól. De ez nem azt jelenti, hogy a régiek mind önmagukban rosszak volnának. Mária-tiszteletiink kincsesbányához hasonlít, melyből az Egyház „régit és újat hoz elő” (vö. Mt 13,52). Amint a Boldogasszony név '6 Vö. Giovanni Paolo II, Discorso ai partecipanti at Convegno Internazionale di Studiperil XVI centenario del Concilio di Capua, Santa Maria Capua Vetere /Caserta/ — Domenica, 24 maggio 1992, in Atti del convengno internazionale di studi marwlogici, Capua 19—24 maggio 1992, [szerk.| Isrituto di Scienze Religiose — Pontificia Facolta Teologica “Marianum”, Capua-Roma 1993, II, 10. 158
