Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban
DOLHAI LAJOS Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban buzdítást kapunk a missziós lelkűiét ápolására. A keresztény küldetéshez az Eucharisztia nem csupán belső erőt biztosít, hanem — bizonyos értelemben — programot is ad. 7. SACRAMENTUM CARITATIS (2007) XVI. Benedek pápa posztszinodális apostoli buzdításának előzménye az Eucharisztia éve (2004/2005) és a XI. rendes püspöki szinódus (2005 októbere), melynek témája szintén az Eucharisztia volt. Távolabbi előzményként megemlítendő II. János Pál pápa Ecclesia de Eucharistia kezdetű enciklikája is, mint teológiai forrás és biztos hivatkozási pont. Nyilvánvaló, a szinódus utáni apostoli buzdításnak az a célja, hogy összefoglalja a Püspöki Szinóduson született reflexiókat és javaslatokat.2' A teológus pápa három nagyobb fejezetre osztotta ezt a dokumentumot, melynek kulcsfogalma és vezérfonala az Eucharisztia misztérium jellege, hiszen „hitünk összefoglalása és lényege” (KEK 1327). Az Eucharisztia misztérium, amelyet hinnünk kell (1. rész), misztérium, amelyet ünnepelnünk kell (2. rész), és misztérium, melyet élnünk kell (3. rész). A dokumentum első része foglalja össze az Eucharisztia teológiáját. A Szentháromság misztériumából, a szentháromságos szeretetből kiindulva teszi érthetőbbé és elfogad- hatóbbá számunkra az Eucharisztia misztériumát (7—8. p). Hangsúlyozza, hogy az Eucha- risztiában jelenik meg legtökéletesebben az az ingyenes szeretet, mellyel Isten saját magát és a világot szereti. Isten végletekig menő szeretetére tekintve külön figyelmet fordít az Oltáriszentségre, mint valóságos áldozatra. A keresztáldozatban történik meg ugyanis Istennek az az önmaga ellen fordulása melyben önmagát teljesen odaajándékozza, hogy az embert újra fölemelje és megmentse, ez a szeretet legradikálisabb formája.23 24 A kriszto- lógiai és ekkleziológiai szempontok (9-11. p.) mellett a Szentlélek és az Eucharisztia kapcsolatát is tárgyalja (12. p.). Nemcsak a keleti egyházatyák, hanem az eucharisztikus ünneplése is emlékeztet bennünket arra, hogy a Szentlélek (epiklézis) által válik jelenvalóvá a megdicsőült Krisztus az Oltáriszentségben (13. p.). A II. Vatikáni Zsinat tanításából kiindulva tanítja, hogy az Eucharisztia a szentségi üdvrend központja,25 és részletesen tárgyalja mind a hét szentség eucharisztikus vonatkozásait.26 Az Eucharisztia eszkatologikus dimenziójáról sem feledkezhetünk meg, hiszen az Egyház, Isten újszövetségi népeként, az örök haza felé zarándokló, úton lévő közösség itt a Földön (30. p.). Az eucharisztikus lakoma számunkra végső lakoma elővétele- zése, melyet előre hirdettek a próféták, és az Újszövetség, minta „bárány menyegzőjét (Jel 19,7) íija le (31. p.). Végül, II. János Pál pápa enciklikáját követve beszél az Eucharisztia és Szűz Mária viszonyáról. Megláttatja velünk, hogy a szakramentalitás Mána életében, illetve a megtestesülés misztériumában is megnyilvánult: hiszen a „szentséges Szűzben látjuk tökéletesen megvalósulva azt a szentségi módozatot is, mellyel Isten közeledik a maga üdvözítő kezdeményezésével az emberhez és átöleli őt” (33. p.). 23 XVI. Benedek, Sacramentum Caritatis, 5. p. 24 Vö. uo., 9. p. 25 Vö. Dolhai, L., Az Eucharisztia mint a szentségi üdvrend központja, in Az Elet kenyere (szerk. Puskás A.), Varia Theologica, Budapest 2012, 163-178. 26 Vö. uo., 17-29. p. TEOLÓGIA 20 136
