Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban
Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban DOLHAI LAJOS A Püspöki Szinódus sokat foglalkozott az eucharisztikus hit és ünneplés benső kapcsolatával, kiemelve a lex orandi és a lex credendi közötti összefüggést, és hangsúlyozta a liturgikus cselekmény elsőbbségét. Ez a magyarázata annak, hogy az apostoli buzdítás részletesen foglalkozik az Eucharisztia megünneplésének gyakorlati kérdéseivel. A liturgia helyes ünneplését a szentmise egyes részeit elemezve mutatja be XVI. Benedek pápa, hogy megtanítsa a leiturgoszokat az ünneplés művészetére (ars celebrandi). Az igeliturgiától megkezdve az elbocsátásig részletesen elemzi egyrészt a hittartalom szempontjából, másrészt a tevékeny részvétel kritériumait szem előtt tartva. Elangsúlyozza, hogy ennek a részvételnek nem csupán méltónak, hanem egy átélt ünneplésnek kell lennie. Ennek a tevékeny bekapcsolódásnak ugyanis megvan a maga személyi feltétele is.27 Az Eucharisztia olyan misztérium, melyet élnünk kell, vagyis a szentmisén való részvételnek vannak következményei. „Részt venni a liturgikus cselekményben, magunkhoz venni Krisztus Testét és Vérét, azt jelenti, hogy egyre mélyebben és bensőségesebben Hozzá tartozunk, aki értünk meghalt. A közösségnek mindig egyszerre van horizontális és vertikális dimenziója: közösség Istennel és közösség a testvérekkel."28 Ez a közösségi és elmélyült eucharisztikus élet viszont nem önmagában bezáruló, hanem a világra nyitott élet. Minden keresztény a keresztség szentségében küldetésként kapta, hogy hirdesse Krisztust, aki az egyetlen Megváltó és Üdvözítő. Ez a hirdetés hitelesen csak az Oltán- szentségből táplálkozva valósulhat meg. „...Krisztus áldozata mindenkiért van, ezért az Eucharisztia minden Őbenne hívőt arra késztet, hogy megtört kenyér legyen mások számára, és legyen elkötelezett egy igazságosabb és testvériesebb világ mellett.” (88. p.) 8. MÁS EUCHARISZTIÁVAL KAPCSOLATOS DOKUMENTUMOK Jelentősnek mondható a Vatikáni Egységtitkárság nyilatkozata az interkommunió kérdéséről.29 30 A katolikusok és protestánsok között nem megengedett az interkommunió, mivel a szentségre vonatkozó hitben lényegi eltérés van két egyház tanítása között. '” Már az ökumenizmusról szóló zsinati dekrétum is kimondta: a protestáns egyházak „nem őrizték meg sértetlenül - főleg az egyházi rend szentségének híján — az Eucharisztia misztériumának teljes gazdagságát” (ÚR 22). A dokumentum arra is figyelmeztet, hogy az Eucharisztia nem lehet eszköz az egység elérésére, hanem a beteljesedett egység jele. Tulajdonképpen az ökumenikus mozgalom végső célja az, hogy majd egykor együtt ünnepelhessük az Eucharisztiát. „Ha az Eucharisztiát olyan személyek veszik magukhoz, akik között nincs meg a teljes egyházi közösség, az Eucharisztia nem fejezheti ki annak az egységnek teljességét, amelyet természete szerint jelöl, hisz éppen ez az egység az, ami a jelen esetben hiányzik”31. Teológiai szempontból is említésre méltók II. János Pál pápa papoknak írt, nagycsütörtöki levelei, amelyek témája legtöbbször az Eucharisztia volt. Ezek közül kiemel27 Vö. XVI. Benedek, Sacramentum Caritatis, 55. p. 28 Uo„ 76. p. 29 A Keresztény Egységtitkárság Instrukciója. Azokról a különleges esetekről, amikor nem katolikus keresztények a katolikus Egyházban az Eucharisztiához járulhatnak, 1972, in /. Ökumenikus Direktórium, Keresztény Egységtitkárság dokumentuma, 1967 (ford. Diós I.), Budapest 1983, hivatalos szöveg: in A AS 64 (1972), 518—525. 30 Vö. Szabó, F., Az Eucharisztia az ökumenikus párbeszédben, in Távlatok (1996/2), 152-156. jl A Keresztény Egységtitkárság közleménye, Róma 1973, 4. p. 137
