Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban
Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban DOLHAI LAJOS „az ember napja" (dies hominis) is, Íriszen az „öröm, a pihenés és a szolidaritás napja” (55—69). „A vasárnapi Eucharisztia tehát nem elvonja a hívőket a szeretet kötelességeitől, hanem épp ellenkezőleg, fokozottan kötelezi őket a szeretet, a jámborság és az apostolkodás minden cselekedetére, melyekből nyilvánvalóvá válik, hogy a Krisztus-hívők nem ebből a világban ugyan, mégis világosságai a világnak, és megdicsőítik az Atyát az emberek előtt” (69. p.). 4. ECCLESIA DE EUCHARISTIA ENCIKLIKA (2003) II. János Pál pápa utolsó enciklikája az „Egyház az Eucharisztiából él” szavakkal kezdődik. Az enciklika fő célja az, hogy rámutasson az Eucharisztia ekkleziológiai jelentőségére, de nyilvánvaló, hogy az Eucharisztia teológiájának rövid összefoglalásával is találkozunk ebben a tanítóhivatali megnyilatkozásban.17 A huszadik század pápái között, XIII. Leó (Miraea caritatis, 1902) X. Pius (Mediator Dei, 1947) és VI. Pál pápa (Mysterium fidei, 1965) után II. János Pál pápa is fontosnak tartotta, hogy enciklika formájában is tanítson az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról. A Szentatya az Egyház hitének megfogalmazásában — bevallottan — legszívesebben a Trienti Zsinat határozataira hivatkozik. Meglátása szerint „e határozatok vezérelték századokon át a teológiát és a katekézist, s Isten népe számára mind a mai napig az Eucharisztia hitében és szeretetében való állandó megújulás és gyarapodás dogmatikus hivatkozási pontjai” (9. p.). Nyilvánvaló azonban, hogy vannak új szempontok és új meglátások is az enciklikában, amelyekre érdemes odafigyelnünk. A hat fejezetből, továbbá egy bevezető és záró részből álló dokumentum a Szentatya legszemélyesebb hangvételű enciklikája: a pápa tanúságot tesz arról, hogy az életében az Eucharisztiának, s főként a napi szentmisének milyen jelentős szerepe volt (8. p.). A szövegből is kitűnik, hogy a pápának ez a szándéka: „Engedjétek meg, drága testvéreim, hogy mély megindultsággal letegyem hitetek megerősítésére és társaként hitvallásomat a legszentebb Eucharisztiáról.” (59. p.). Az enciklikában vannak teológiai fejtegetések is, de ez a pápai enciklika elsősorban mégsem tanítani akar, hanem „hálás csodálatot' (5. p.) akar ébreszteni bennünk az Eucharisztia iránt, és mindnyájunk figyelmét fel akarja hívni az Eucharisztia központi jelentőségére. A III—V. fejezet az Eucharisztia megünneplésével kapcsolatban „féltő figyelmességgel” konkrét, gyakorlati jellegű kérdésekre adja meg a választ, ill. kifejti a válasz teológiai alapjait. Sokakat érdeklő kérdésekkel és mindenki számára könnyen érthető válaszokkal találkozunk ezekben a fejezetekben. Az Egyház apostoliságából következik, hogy az Euchansztiát csak az érvényesen felszentelt apostolutódok, papok mutathatják be (3. fej.). Az Eucharisztia az Istennel és az Egyházzal való közösség (kommunió) szentsége. Ezért az a keresztény, aki nincs Istennel közösségben (a halálos bűn miatt), csak a szentgyónás elvégzése után áldozhat. A nem-katolikus keresztény testvérek sem járulhatnak szentáldozáshoz, mert ők nem élnek közösségben Krisztus egyházával. Az Eucharisztia a Krisztusban hívők egységének jele: a megvalósult egység jele és nem az egység eszköze. Amíg nem vagyunk egyek a hitben, nem lehetünk egyek az Eucharisztia megünneplésében sem. Az egysége felé vezető úton az interkommunió nem lehet eszköz 17 Vö. Dolhai, L., Az Eucharisztia teológiája a pápai enciklikában, in Jel, XVI (2004/6), 165—168. 133
