Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban
DOLHAI LAJOS Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban (4. fej.) Külön fejezetben figyelmeztet bennünket (5. fej.) az enciklika arra, hogy a szentmisében jelenlévő misztérium nagysága megköveteli az ünneplés méltóságának és szépségének megőrzését. „Senkinek sincs megengedve, hogy lebecsülje a ránk bízott Misztériumot: túlságosan nagy ahhoz, hogy bárki megengedhesse magának, hogy olyan önkényességgel bánjék vele, ami nincs tekintettel szent jellegére és egyetemes természetére” (52. p.). Nagy kár lenne, ha nem tanulmányoznánk kiemelten az enciklika első és második fejezetét, amely az Eucharisztia katolikus teológiájának rövid összefoglalása. Az enciklika figyelmeztet, hogy az „eucharisztikus misztérium - áldozat, jelenlét és emlékezet” nem tűn a csonkításokat: a maga sértetlen egészében kell átélni ünneplésekor is, a Jézussal való bensőséges beszélgetésben a szentáldozás pillanataiban is, és szentmisén kívüli szent- ségimádás bensőséges csendjében is.” (61. p.). A Szentatya szomorúan állapítja meg, hogy napjainkban az Egyházon belül is vannak olyan visszaélések, amelyek „elhomályosítják az Egyháznak e csodálatos Szentségről vallott helyes hitét és tanítását: Olykor meglehetősen csonkán értelmezik az Eucharisztia misztériumát. Megfosztván áldozati jellegétől, úgy tekintik, mintha nem volna egyéb, mint egy testvéri összejövetel, étkezéssel”(10. p). Ezért az a rövid teológiai összefoglalás főként a két klasszikus, egykor sokat vitatott témával, a szentmise áldozati jellegével és a valóságos jelenlét kérdésével foglalkozik (11—15. p). Az áldozat-jelleget illetően a dokumentum a Tridentinum tanításának összefoglalásával logalmazza meg az Egyház hitét (11—13. p.). A valóságos jelenlét kérdésével kapcsolatban elismeri a teológiai magyarázatok jogosultságát, de ezeknek összhangban kell lennie a katolikus tanítással és „szilárdan tartania kell, hogy a tárgyi valóságban, függetlenül a mi gondolkodásunktól, a kenyér és a bor a konszekráció után megszűnt létezni, úgy, hogy attól a pillanattól fogva a kenyér és a bor szentségi színei alatt valóságosan az Ur Jézus imádandó teste és vére van előttünk” (15. p.). A hagyományos teológiához képest újszerű, hogy ez a teológiai összefoglalás kiemelten említi az Eucharisztia pneu- matológiai vonatkozását: a Lélek erejében, a Lélek-hívás (epiklézis) által lesz jelenvalóvá Jézus az Eucharisztiában és „a testével és vérével való egyesülés által Krisztus a Lelkét is közli velünk” (17. p.). A második fejezet fejti ki az enciklika legfőbb mondanivalóját, már az első mondatban is megtalálható legfőbb állítást: „Az Egyház az Eucharisztiából él”. „Ez az igazság nemcsak a hit mindennapos tapasztalata, hanem összefoglalóan tartalmazza az Egyház misztériumának lényegét”. A fejtegetés kimondatlanul is Szent Ágoston tézisét magyarázza: „Az Egyház hozza létre az Eucharisztiát, ám az Eucharisztia teremti meg az Egyházat. ”'K Az Egyház a kezdetektől fogva és lényege szerint eucharisztikus közösség. Nagy áldás számunkra, hogy az Eucharisztia erősíti a Krisztusban hívők egységét. Ebből a szentségből, „a Krisztus testével és vérével való közösségből meríti az Egyház a küldetésének teljesítéséhez szükséges lelki erőt” (22. p.). Ismételten kell hangsúlyoznunk, hogy az eucharisztikus áldozat „az egész keresztény élet forrása és csúcsa”(LG 11), sőt „az Egyház kincse, a világ szíve, a jövő záloga, melyre minden ember — tudattalanul is - vágyakozik” (59. p.). Contra haustum, 12,20. rEOLOGIA 2018/3 -4 134
