Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban
DOLHAI LAJOS Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban risztikus áldozatot.13 14 15 A modern kor szempontjait figyelembe véve a rádiós és televíziós közvetítések kérdésére is figyelmet szentel a dokumentum. A megnyilatkozás a vasárnapi és hétköznapi ünneplés szabályaival folytatja normái felsorolását, külön hangsúlyt fektetve a hívek áldoztatására. Határozottan lefekteti azokat az alapelveket, melyek segítségére lehetnek a lelkipásztornak. így esik szó az áldoztatás rendes, illetve rendkívüli helyszíneiről és arról is, hogy milyen körülmények között milyen módon lehet az Oltáriszentséget magához vennie a hívő kereszténynek." A harmadik fő rész a szentségimádással foglalkozik, gyakorlati szempontokat is figyelembe véve. Elsőként az Eucharisztia misén kívüli őrzésének céljáról és ennek formai kritériumairól esik szó. A rendelkezés a továbbiakban az Oltáriszentséggel kapcsolatos áhítatgyakorlatokat veszi sorra, hangsúlyozva a helyes gyakorlatot és tiltva azt, ami helytelen, vagy éppen a II. Vatikáni Zsinattal változott meg." A dokumentum utolsó pontja az eucharisztikus világkongresszusok létezéséről és céljáról tesz említést: „Az Eucharisztikus kongresszusok alkalmával arra kell törekedni, hogy az Eucharisztia titkának ismerete egyre világosabbá váljék és elmélyüljön a hívek lelkében. A II. Vatikáni Zsinat szellemében magánimádságokkal, különböző áhítatgyakorlatokkal, szentségi körmenetekkel stb. hódoljanak az Oltánszentség előtt, de az ünnepségek fénypontja az ünnepélyes mise legyen.”16 3. DIES DOMINI: A VASÁRNAP MEGSZENTELÉSÉRŐL (1998) II. János Pál pápa apostoli levelében hangsúlyozza, hogy az Úr napjának megszenteléséhez lényegileg hozzátartozik az Eucharisztia megünneplése. Miután rámutatott arra, hogy a vasárnap az Úr napja (1. fejezet) azt fejtegeti, hogy a keresztények számára „Krisztus napja” (dies Christi), a föltámadott Úr és a Szentlélek ajándékának napja (2. fej.). Az Úr napja tőként az Eucharisztia megünneplése által az „Egyház napjává” válik (3. fej.), mert a szentmise az a hely, ahol az Egyház misztériuma konkrétan megvalósul (vö. 34. p.). Az Egyház kezdettől fogva úgy jelenik, mint eucharisztikus közösség (vö. ApCsel 2,42). „Az Egyház életének az Eucharisztia nem csupán intenzív kifejezője, hanem bizonyos értelemben a születési helye is. Az Eucharisztia táplálja és alakítja az Egyházat: „Mi ugyanis sokan egy kenyér vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk” (lKor 10,17). Mivel ilyen élő kapcsolatban van az Úr testének és Vérének szentségével, az Egyház misztériumát leginkább az Eucharisztiában hirdetjük, ízleljük és éljük át” (32. p.). Az Eucharisztia ekkleziológiai dimenziója minden szentmisében megnyilvánul, de különösen is azon a napon, amikor a helyi egyház összejön az Úr feltámadásának emlékezetére. A pluralista világban és a diaszpórában élő keresztények számára nélkülözhetetlenül fontos ahhoz, hogy megmaradjanak a hitben és az Egyház közösségében (83. p.). Az Eucharisztia az „egysége szentsége”, és a keresztény küldetés forrása: „a keresztények, aki vasárnaponként összegyűlnek, hogy átéljék és megvallják a Föltámadott jelenlétét, arra hivatottak, hogy mindennapi életükkel az Evangélium hirdetői és tanúi legyenek”. (45. p.). Ebből a gondolatból kiindulva beláthatjuk azt is, hogy a vasárnap 13 Vö. uo., 16-20. p. 14 Vö. uo., 31-41. p. 15 Vö. uo., 49-67. p. Szent Rítuskongregáció, Eucharisticum Mysterium, 67. p. 132 OtOGlA 2016/3-4
