Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 3-4. szám - TANULMÁNYOK - Dolhai Lajos: Az Eucharisztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban
Az Eucharísztia a II. Vatikáni Zsinat utáni tanítóhivatali megnyilatkozásokban DOLHAI LAJOS Kétségtelen, hogy az átváltoztatás következtében a kenyér és a bor új célt és új jelentést kap, de ez annak köszönhető, hogy azok „új valóságot” tartalmaznak, melyet „joggal mondunk ontológiainak” (DH 4413). „Ezt az egyedülálló és mindenképpen csodálatos átváltozást nevezi a Katolikus Egyház - nagyon is megfelelően és sajátosan átlényegülnek”. Ezért a körlevél harmadik fejezete a transzszubsztanciáció hagyományos tanát tárgyalja, és ehhez méri az újabb elméleteket. Figyelemre méltó, hogy - összhangban a II. Vatikáni Zsinat tanításával - a reális és szubsztanciális eucharisztikus jelenlétet nem elszigetelten, hanem Krisztus egyéb jelenléti módjainak összefüggésében tárgyalja (vö. SC 7). 2. EUCHARISTICUM MYSTERIUM (1967) Az Istentiszteleti Kongregáció dokumentuma, amely nemcsak gyakorlati útmutatásokat tartalmaz, hanem összefoglalja a II. Vatikáni Zsinat Eucharisztiáról szóló tanítását.9 Az instrukció a céljának és módszerének megfogalmazása (1-3. p.) után 64 pontban foglalja össze az Egyház hitét, és annak ünneplésével kapcsolatos gyakorlati normáit, mert „szükség van arra, hogy ebből az előadott doktrínából levonják a gyakorlati következményeket” (2. p.). Az első rész a teológiai megalapozás, amelyben a II. Vatikáni Zsinat Eucharisztiáról szóló tanának legfontosabb alapelveivel találkozunk. Az Eucharísztia az egész Egyház és a helyi egyház életének a középpontja (6—7. p.). A zsinat alapján (SC 7) beszélhetünk a feltámadt és megdicsőült Krisztus különböző jelenléti módjairól, de ezektől lényegileg különbözik az eucharisztikus jelenléte (8. p.). A lelkipásztoroktól kéri (10. p.), hogy „szorgalmasan tanítsák a híveknek a teljes szentmisén való részvételt", rámutatva arra a benső összefüggésre, amely az igeliturgia és az Úr vacsorájának ünneplése közt áll fenn, hogy így világosan felfogják, hogy ezek egyetlen istentiszteleti cselekményt alkotnak.10 Nyilvánvaló, hogy az egyetemes és a szolgálati papságnak az Eucharísztia ünneplésében is meg kell mutatkoznia (11. p.). Helyesen kell értelmeznie a „participatio actuosa” fogalmát (12. p.): annál tudatosabb és gyümölcsözőbb lesz a tevékeny és a közösséget illető sajátos részvétel, minél inkább felismerik a hívek az őket illető helyet a liturgikus közösségben és azokat a részeket, amelyeknek végzése a liturgikus cselekményben rájuk tartozik.11 A dokumentum, illetve Egyházunk reméli, hogy az Eukarisztia megünneplésének következménye megmutatkoznak a hívek mindennapi életében (tanúságtétel és missziós lelkűiét).12 A második rész a szentmise ünneplésére vonatkozóan ad általános alapelveket és gyakorlati szabályokat. A hierarchikus jellegű egységes közösségnek, a szentmise bemutatásában is meg kell nyilvánulnia. így ápolni kell a helyi egyházak helyes szokásait, ugyanakkor be kell fogadni azokat, akik nem a helyi egyházhoz tartoznak. A szolgálat- tevőknek külön figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy méltó módon ünnepeljék az eucha' Sacra Congregatio rituum, Instructio Eucharisticum mysterium de cultu mysterii eucharistici, 25 maii 1967, in AAS 59 (1967) 539-573, magyarul: Szent Rítuskongregáció, Rendelkezés az Eukarisztia titkának megünnepléséről, Római dokumentumok, 20, Szent István Társulat, Budapest 2002. 111 Vö. Sacrosanctum Concilium konstitúció a szent liturgiáról, 56. " Vö. SC, 14, 26, .30, 38. 12 Vö. Szent Rítuskongregáció, Eucharisticum Mysterium, 13-14. p. 131
