Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Vince Krisztián: A nem teremtett lény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben
VINCZE KRISZTIÁN A nem teremtett fény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben zik természetétől.16 Innentől fogva érthető, hogy a teózis kontextusában Palamasz legfontosabb hivatkozási pontja a Tábor-hegyi színeváltozás eseménye volt. Szerinte a fény ebben az esetben szimbolikus volt, azonban a szimbólumok különböző szinteken képesek működni egyidejűleg. A fény a Tábor hegyén nem csak külső jelenség volt, hanem enhüposztatikus szimbólum (enhypostaton symbolon), azaz a fény reális, valós volt, akkor is, ha létében nem független, azaz nem hüposztatikus, saját jogán meglévő fénynek tekinthető.17 Az enhüposztatikus tehát nem saját jogán álló, azaz nem authüposztatikus (authypostaton), de nem is csupán akcidentális (anhypostaion) jellegű.18 A végeredménye ennek a finom megkülönbözetésnek az lesz, hogy a tábor hegyi fény egyszerre szimbolikus és közben isteni; az érzékekkel felfogható, s közben azokat túl is szárnyalja, s szemlélőinek az isteni természetben való részesedést adja meg.19 Kalábriai Barlaam szerint egyáltalán nincsenek isteni energiák, hiszen szerinte ami nem Isten lényege, annak időbeli kezdete kellene hogy legyen, s így akkor az egyet jelentene a teremtett mivolttal. Ezzel szemben Palamasz többször idézi álláspontjának alátámasztására Hitvalló Maximoszt és a Kappadóciai atyákat, akik szerint vannak olyan isteni valóságok, amelyekben részesülhet az ember, s ez azt jelenti, hogy nem az isteni természet lényegével esnek egybe. Másrészt Palamasz szerint amikor arról beszélünk, hogy a Szentlélek megszenteli az embert, akkor ez a történés csak a teremtetlen, örök valóságok, energiák által lehetséges. Ha ugyanis az isteni energiák nem örök valóságok lennének, akkor a Szentlélek megszentelő kegyelme teremtett kellene, hogy legyen, ami így a hívőt nem tudná az átistenülésben segíteni.20 Palamasz úgy véli, hogy a hívő ember és a Szentlélek között így az isteni energiák vannak, melyek nemcsak szimbolikusak, hanem enhüposztatikus jellegűek.21 Ha isteni energiákról beszélünk, akkor egyrészt nem tesszük Istent kompozítummá, összetetté, megmarad a transzcendenciájának és tökéletes egységének hangsúlya, másrészt azonban az energiákon keresztül mégis lehetséges az em16 Gregoras szerint ezzel Palamasz a platóni elmélet ideáit élesztette újjá, hogy közvetítőt helyezzen Isten és a teremtett világ közé. Vö. Russell, N., lheosis and Gregory Paiamas, 366. A filozófiai kritikák Palamaszt illetően ezen a ponton jelentek meg, hiszen ontológiai különbséget tételezett fel az isteni attribútumokat illetően, melyeket azonban mások csak gondolati megkülönböztetésnek véltek. Haakon Gunnarsson szerint az volt még meglepő Palamasz esetében, hogy merész vállalkozása azt jelentette, hogy az akkori filozófiai keretekkel próbált meg érvelni elmélete mellett, azaz éppen misztikus tapasztalatot akart a filozófiai nyelvezettel bemutatni és kifejteni, holott éppen ez az, amit nem lehet az emberi intellektussal és filozófiai nyelvezettel megragadni. Gunnarsson, H., Mystical Realism in the Early 'theology of Gregory Paiamas. Context and Analysis, Göteborg 2002, 190. 17 Ha ez a fény önálló, hüposztatikus lett volna, akkor Krisztus két meglévő természetéhez még egy harmadik is járult volna, de természetesen itt ilyesmiről egyáltalán nem esik szó. 18 Russell, N., Theosis and Gregory Paiamas, 367. 17 Barlaam és Gregorasz szerint a szimbólumok olyan „alázatos” létezők, amelyek érzékileg felfoghatók, s amelyek érzékelt mivoltukban aztán az értelmet vezetik olyan tudáshoz, amely az isteninek a szellemi megragadása. De hogy ebben a fényben többet nem láttak, mint szimbólum, az a Palamasszal való nézeteltérésüknek lett újabb gócpontja. 20 Többek között ez volt az az egyik érv, amit Szent Atanáz akkor is használt, amikor a Szentleiket illető homoou- siont állította. 21 Egyesek szerint ez az egyik olyan pont, amely a keleti és a nyugati teológiai gondolkodásmód különbségét egyértelműen jellemzi. Amíg ugyanis Szent Ágoston szerint Isten önmagát személyesen a Szentiélekben ajándékozza az embernek, addig Palamasz számára az isteni önajándékozás az isteni energiákon keresztül történik meg. így pl. szerinte pünkösdkor, amikor a Lélek kiárad az apostolokra, akkor ez a kiáradás kifejezetten az isteni energiákra vonatkozik, miközben a lélek hüposztatikus mivolta továbbra is olyan marad, amelyben nem részesülhet a teremtmény. Tehát az ember csakis isteni energiákban részesedhet és nem a Szentlélek személyében. Vö. Flo- GAUS, R., Paiamas and Barlaam Revisited: A Reassessment of East and West in the Hesychast Controversy of 14'1' Century Byzantinum, in St. Vladimir’s Theological Quarterly 42.01 (1998), 1-32, 15. 106 TEOLÓGIA 2016/1 2
