Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Vince Krisztián: A nem teremtett lény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben
VINCZE KRISZTIÁN A nem teremtett fény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben értéke, amellyel élniük kell a teológusoknak is.6 Abban egyetértett ellenfelével, hogy7 az apofatikus teológia a legmegfelelőbb az Istenről való beszédben és gondolkodásban; ahogyan tette ellenfele, ugyanúgy ő is Areopagita Dénes teológiáját tartotta mérvadónak, mindenesetre ha Istenről tényleg semmit sem tudnánk mondani, akkor az a „teológia végét jelentené”, sőt a Barlaam-féle álláspont könnyen vezethet „agnoszticizmushoz vagy relativizmushoz”.7 Palamasz véleményének árnyalt érzékeltetéséhez az is hozzá tartozik, hogy7 ő maga is fogalmazott meg olyan gondolatokat, amelyek lekicsinylik az istenismeretre törekvő intellektuális erőfeszítéseket. Egyik hely pl. ezt mondja: „Krisztus nem azt tanította, hogy7 ha »tökéletes akarsz lenni, akkor szerezd meg a világi ismereteket, tanulj matematikát, s szenteld magad a dolgok ismeretének«.”8 Az isteni bölcsesség és a szemlélődés kezdete az Úrnak félelme, amely imádságban, aszkézisben testesül meg, s ez képes elővezetni azt a szeretetet, amely az isteni megvilágosodáshoz és az isteni életben való részesüléshez vezet el. Az ilyen jellegű megfogalmazások azonban nem az emberi tudás teljes hasznavehetetlenségét jelentik, hanem arra utalnak, hogy Istent illetően igenis megvannak az emberi tudás korlátái és felülmúlhatatlan határoltsága, amelyen egyedül csak az isteni kegyelem, az isteni megvilágosítás tudja az embert továbbvezetni. 2. A TÁBOR-HEGYI FÉNY PROBLÉMÁJA 2. 1. A Tábor-hegyi fény mint isteni energia Miután első alkalommal összeütközött Barlaam és Palamasz az ókon bölcselet és a logika hasznosságát illetően, Barlaam Palamasz lelkiségi környezetét kezdte el lirtatni és kritizálni. Ekkor botránkozott meg azon, hogy a szerzetesek a Jézus-ima imádkozása közben olyan fényt vélnek látni, amelyet a Tábor-hegyi színeváltozás fényével azonosítottak be. Mindeközben a szerzetesek sajátos légzési technikát használtak, figyelték szívük dobogásának ritmusát, értelmüket a szívükbe koncentrálták, tekintetüket a test középpontja felé irányították. Minderről az volt Barlaam egyik levelében megfogalmazott véleménye, hogy ezek „monstruózus és abszurd szokások”.9 Gúnynevet is ragasztott rájuk, köldöklelkűek- nek és köldökbámulónak nevezte őket, s az általuk látni vélt fényről pedig azt tartotta, hogy semmi köze sem lehet Istenhez, az csak meteorológiai jelenség. Barlaam szerint a Tábor-hegyi fény teremtett, oly módon meteorológiai jelenség, hogy közben Isten jelképe és szimbóluma, de nem maga Isten, hiszen ez ellentmondana annak az alapvető tételünknek, hogy Isten istenségében érzékelhetetlen és megragadhatatlan az emberi érzékek és az emberi tudás számára. Palamasz 1338—1341 között kilenc értekezésben cáfolta Barlaamot. A cáfolatokon felül a legtöbb mondanivalója az volt Palainasznak, hogy7 a Tábor-hegyi fény isteni energia, hiszen Istenben a lényeg és a személyek felett működéseket is megkülönböztetünk, amelyek teremtetlenek, s e nem teremtettség okán azonosak vele. Együk ilyen nem teremtett működése ez a fény, amely kifejezi Istennek a világban való jelenlétét és a világon belüli működését. Gergely e nézetei a palamitizmus foglalataként elfogadásra kerültek 6 Vö. Baán I.. Útkeresés, 432. 7 Rossum, J. van, Palamas and Aquinas, 30. 7 Russell, N., Iheosis and Gregory Palamas, 365. ' Ppistola I ad Barlaam, 43—44, Fyrigos, A., Dalia controversia palamitica, 101. 102
