Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Vince Krisztián: A nem teremtett lény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben
A nem teremtett fény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben VINCZE KRISZTIÁN 1340-ben, amikor XIV. János patriarcha és III. Andronikosz császár által elnökölt zsinaton ezen keresztül rögzítették a hészükhaszmus alaptanítását.10 2. 2. A keleti lelkiség hészükhazmusának fogalma A hészükhazmus kifejezést egyaránt használják a történészek, a teológusok és a művészettörténészek is. Eredetét illetően a keleti szerzetesség imádságos gyakorlatához kötődik, amelynek a következő gondolatok az alapvető ismertetőjegyei. Mindenekelőtt az emberi szív az, amelyet a legfontosabbnak tartanak a szerzetesek, hiszen szerintük ez az a szervünk, amely létünk legmélyebb dimenzióját jelenti, ez az emberi én központja. Ha a keresztény arra törekszik, hogy változzon, átalakuljon, erényesebb, emberségesebb legyen, akkor ehhez a szívét kell átalakítania. Másodsorban a hészükhaszták teljesen komolyan veszik azokat a szentírási megfogalmazásokat, melyek a szüntelen imádságra ösztönzik a hívő embert. „Szüntelenül imádkozzatok!” — írta Szent Pál apostol (ITesz 5,17), amit a szerzetesek úgy próbálnak meg végrehajtani, hogy az egy mondatból álló Jézus-imát teszik állandóvá, megszakítás nélkülivé a lelkűkben. Az ima szövege a következő: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, nyomorult bűnösön!” Ez az a mondat, amelyet a megtisztult szívű szerzetes külön odafigyelés és erőlködés nélkül lelkében minden pillanatban Istenhez fordít.11 Harmadsorban a hészükhaszták fontos törekvése még a szótlanságra való hajlani elsajátítása, amely elősegíti a lélek belső éberségét és Istenre való odafigyelését, amely a szétszórtságtól menti meg őket. Negyedik jellemzője e lelkiségnek még, hogy a legfőbb célt az átisteniilés jelenti — tehát minden imádságnak, minden aszketikus gyakorlatnak az a gyümölcse, hogy az ember egyre inkább részesévé válik az isteni kegyelem és isteni erő átalakító hatásának. Záró momentuma a hészükhazmusnak az, hogy a misztikus élmény csúcsának azt tekintjük, amikor az imádságok és aszketikus gyakorlatok mentén a nem teremtett isteni fényt tapasztalja meg a hívő ember. A szív fogalma az egyik leggyakrabban előforduló kifejezése a Bibliának, amikor a szentírók az embert illető történéseket mélységükben akarják ábrázolni, mondhatjuk, hogy a bibliai antropológia kulcsfogalma. A szív tulajdonképpen az összes lehetséges emberi érzelemnek e foglalata, benne található a bánat és az öröm, helyet adhat a haragnak, a gyűlöletnek, a dühnek és a szeretetnek. Jézus Krisztus kérdése alapján — „Miért gondoltok rosszat a szívetekben?” (Mt 9,4) - nem csak az érzelmeinknek a központi helye, hanem egyben az emberi gondolkodásnak is ez a szerve. Az ószövetségi bölcsességi irodalom ábrázolása szerint a szív jelenti a bölcsesség lakhelyét is, ezenfelül pedig akarati aktusainknak, döntéseinek is ez kiindulópontja. (Bölcs 2,10; Zsid 10,22). Mindeközben a szívnek pedig olyan mélységei is vannak, amelyeket maga, a saját szívét birtokló ember sem ismer. A hívő ember szerint Isten lesz az, aki minden szándékunkat, gondolatunkat, 111 111 Kalabriai Barlaam innentől fogva kegyvesztetté lett, több zsinaton is elítélték tanításait, az 1351-es konstantinápolyi zsinaton átokkal sújtották. Mindennek következtében Avignonban áttért a latinokhoz, katolikus lett belőle. A sors fintora, hogy neve éppen a latinok ellen megfogalmazott kritikai írásai által lett ismert, de ez nem volt akadálya annak, hogy a Reggio di Calabria püspöki széket is megkapja, amelyet élete végéig be is töltött. " AJézus-ima, a szív imádsága négy elemet foglal magában. Egyrészt ez egy olyan mondat, amely Jézust, s az O irgalmasságát hívja segítségül: „Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!” (Igaz, az ima szövege még nem volt egységes az első ezredforduló táján.) Második elem, hogy e mondat ismételgetése a ki és belégzéshez kapcsolódik, a lélegzés ritmusát követi. Harmadsorban nem mindegy az emberi testtartás, érdemes az imát zsámolyra ülve és meghajtott, lehajtott fejjel végezni. Negyedik eleme az imádságnak, hogy egy aszketikus és imádságos imaéletbe ágyazódik be. Vö. Orosz, A., A Jézus-ima Athosz-hegyi Nikodémosz lelkiségében, in Vigila (2009/5), 353—357, 354. 103
