Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Vince Krisztián: A nem teremtett lény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben
A nem teremtett fény fogalma és szerepe a keleti lelkiségben VINCZE KRISZTIÁN den pap és püspök állást foglalt Palamasz teológiájának kérdésében. Az 1341-ben, 1347- ben és 1351-ben megtartott szinódusok felmentették őt; azonban egy kisebb csoport 1347-ben elítélte és kiközösítette.1 2 * Kalábriai Barlaam szintén szerzetes volt. 1290-köriil született egy ortodox görög család sarjaként a dél-itáliai Seminarában. A keleti szerzetesközösség tagja lett Dél-Itáliá- ban, buzgósága folytán azonban Bizáncba vágyakozott, hogy Arisztotelész írásait alaposabban tanulmányozhassa. Kiváló értelmi képességeit sokan elismerték, személységi jegyeinek hátránya volt azonban, hogy sértődékeny, gőgös és perlekedő alkatán nem tudott változtatni. III. Andronikosz császár felfigyelt rá, s megbízta, hogy a Bizáncba érkezett domonkosokkal vitázzon a Szentlélek származásáról, amely téma természetesen egyben a vágyott és még lehetségesnek tartott unió részkérdését is alkotta. Nem sokkal később, 1339-ban az avignoni pápai udvarban is megfordult, hogy az uniós tárgyalásokat folytassa, bár ennek pozitív eredménye nem született.' Akindynos Gergely eleinte egyaránt barátja volt Barlaamnak és Palamasznak is, s előbbinek azt tanácsolta, hogy ne bántsa az utóbbit, tanácsa azonban elutasításra került, mert Barlaam csípős és arrogáns jelleme mindenképpen meg akarta alázni teológiai ellenfelét. Akindynos végül Barlaam gondolatvilágához csatlakozva a Palamasz-ellenes csoportosulás vezetője lett, tisztjét pedig pár év után Nikephorosz Gregorasz vette át, s e csoport tagjai Palamaszban többek között önhittséget, morális romlottságot és arcátlanságot véltek felfedezni.4 5 1. 2. A filozófia és teológia lehetséges viszonya A filozófia és a teológia viszonyát illetően az volt a legszembetűnőbb különbség Barlaam és Palamasz között, hogy Barlaam szerint a nyugatiak, a latinok által a teológiában használt érvek és bizonyítások használhatatlanok. Szerinte a dialektikusoknak tartott teológusok már eleve olyan premisszákat használnak, amelyeket ő elfogadhatatlannak tart, s e premisszákból így eleve nem is juthatunk szükségszerű konklúziókra teológiai kérdéseket illetően. Tehát egy antidialektikussal állunk szemben, aki a világi bölcselet logikai eszközeit nem tartja hasznosnak a teológián belül. Ezzel szemben szerinte inkább Isten felfoghatatlanságát kell a teológiának érzékeltetni. Ezzel az episztemológiai háttérrel indokolható az is, hogy Barlaamnak két olyan írása is napvilágot látott, amelyek kifejezetten Aquinói Szent Tamást támadták racionalizmusa és következtető módszere alapján.1 Álláspontja tükrében Istenről lényegét illetően sem pozitív, sem negatív kijelentések nem tehetőek. Palamasz Gergely álláspontjának tükrében azonban Istenről, tulajdonságairól igenis lehetséges újabb ismereteket szereznünk logikai, apodiktikus bizonyítások mentén. Természetesen nagyon nagy a különbség az ókori bölcsek és a megvilágosodott keresztény szerzők ismeretei között, de az arisztotelészi logikának megvan a sajátos, eszközjellegű 1 Vö. Russell, N., Thcosis and Gregory Palamas: Continuity or Doctrinal Change? in St. Vladimir’s Theological Quarterly 50.4 (2006), 357—379, 358. ’ 1274-ben egyszerűen aláíratták a görögökkel, Vili. Mihály császár követeivel azt a hitvallást, amelyet a nyugati teológusok szerkesztettek. Barlaam ennek orvoslására egyetemes zsinatot kert, hiszen már hosszabb ideje neuralgikus pontnak számított a lilioque-kcrdcs. Panaszkodott arra is, hogy a görögök igazságtalanságokat szenvedtek cl a keresztes hadjáratok idején. Vö. Baán, I., Útkeresés Kelet és Nyugat között, in Vigila (2003/6), 429—435, 430. 4 Vö. Russell, N., Theosis and Gregory Palamas, 361. 5 Vö. ROSSUM, J. van, Palamas and Aquinas, in St. Vladimir’s t heological Quarterly 59.1 (2015), 29—41,29. 101
