Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Rokay Zoltán: "Filozófiai antropológia" - Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője
ROKAY ZOLTÁN ,Filozófiai antropológia”- Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője a társadalomfilozófia és a marxizmus táborából érkeztek reakciók (Lacan, Foucoult, Althusser)32. A teológia, elfogadható megismerésekre támaszkodva, megállapíthatja, hogy az ember az, aki a struktúrákat felfedezi, a rendszert felismeri és a diskurzusban részt vesz. Már a posztstrukturalizmust is érte bírálat: J. Derrida „dekonstrukció”-elmélete részéről, valamint olyan gondolkodók részéről, akik Szent Pállal kapcsolatban is kifejtették álláspontjukat: Alain Badiou: Pál. Az univerzalizmus megalapítása; G. Agamben: Az idő, amely megmarad; Slavoj Zizek: A bábu és a törpe33. III. A FILOZÓFIAI ANTROPOLÓGIA JÖVŐJE Nem vagyunk sem jósok, sem futurológusok. Ezért nehéz bármiféle prognózist kimondani a filozófiai antropológiával kapcsolatban. Különösen mivel világképünk eddig nem tapasztalt gyorsasággal változik, s azzal együtt az emben élet körülményei is változnak. A különböző gondolkodásmódok áramlatai teljesen ötletszerűen váltják egymást máról holnapra. Am a múlt és a jelen lehetővé tesznek számunkra bizonyos megsejtéseket, feltevéseket azon kérdésekkel kapcsolatban, amelyekkel a hagyományban a „filozófiai antropológia” foglalkozott. Egyes feltevések azokra az értekezésekre épülnek, amelyeket Dietmar Kamper és Christoph Wulf az Antropológia az ember halála után 1994-ben közzétett34. Miután a történelmi antropológiától búcsút vettünk (az ember, mint mikrokozmosz - „totum contractum”) a szerzők olyan perspektívákat nyitnak meg, amelyek lehetővé teszik, sőt megkövetelik, hogy az emberrel „filozófiai” szempontból foglalkozzunk. 1. A kiadók először is felállítják a tételt, miszerint az ember javíthatatlan. Ez a tétel feno- menológiailag legalább annyira helytálló, mint Max Scheleré az ember helyéről a kozmoszban. Az embert ugyan ki lehet javítani, fogyatékosságait és környezetének fogyatékosságait pótolni, tökéletesíteni lehet, de jobbá tenni nem35. Anélkül, hogy decizionizmusba, misztifikációba, vagy fundamentalizmusba esnénk, ki kell mondani, hogy az emberi szabadság (nem az akaratszabadság) kutatása várat magára, úgyszólván meg sem kezdődött. Eközben természetesen nem szabad megijednünk a redukcionizmustól, ha a pszichoanalízis vagy a szociológia szót kér. Bátran fel kell tennünk magunknak a kérdést: hogy van az, hogy én, aki úgy vélem: „az egész világot meg tudom változtatni”, aki nagyszerű nevelési modelleket szerkesztek, végül is abban a reményben, hogy másokra hatni tudok, másokat meg tudok „változtatni”, aki kész vagyok rá, hogy másokat manipuláljak, önmagamat nem tudom jobbá tenni? 32 GüntherSchiwy, Poststrukturalismus und „Neue Philosophen", Reinbek, 1985; Catherine Belsey, Poststructuralism, Oxford 2002. 33 Vő. Rokay ZoltAn, Ami Iszokratész és a Márk-passió között van (Jacques Derrida), in Teológia, 38 (2004), 196; Uő. Filozófusok Szent Pálról, in Teológia, 43 (2009), 1-2., 116. 34 Dietmar Kamper — Christoph Wulf, Antropológia az ember halála után, Budapest 1998 (magyarra fordította: Balogh István). 35 Uo. 7. 98
