Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Rokay Zoltán: "Filozófiai antropológia" - Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője
,Filozófiai antropológia" - Egy akadémiai tárgy múltja, jelene és jövője ROKAY ZOLTÁN azzal, hogy a filozófiai antropológiának tudomásul kell vennie a többi tudomány eredményét. Mindenek előtt az ember történetiségét hangsúlyozza, és Gerhard Ebeling értelmében az ember „megszólítottságát” (Angesprochensein) mint olyan lényét, aki a szónak, igének birtokában van (zon logon ehón), vagyis felelni tud, és felelősséggel tartozik tettéért28. Amennyiben az eddig elmondottakat össze akaquk foglalni, úgy a következő eredményre jutunk: az ember egység, összetett valóság, aki önmagára reflektál. Tudomásul veszi az egyes tudományok eredményét. Eközben a megismeréssel, beszéddel, kívánságokkal meghaladja önmagát, valamint az őt körülvevő valóságot és ezt az „előrenyúlást” (Vorgriff) nem csalódásként értelmezi, hanem mint valóságot, amely őt érinti, és az ő emberlétét lehetővé teszi azáltal, hogy értelmet ad neki. II. A FILOZÓFIAI ANTROPOLÓGIA JELENKORA 1. A jelenkor filozófiai antropológiáját nehéz meghatározni, mivel az ember és az antropológia, a filozófia különböző értelmezései, valamint a különböző irányzatok, amelyeket a gondolkodási áramlatok magukkal hoztak a XX. században, a filozófiai antropológia megközelítőleges meghatározását sem teszik lehetővé. Általában a strukturalizmust tartják a XX. század végét megjelölő filozófiai irányzatnak29. Ám annak legkiválóbb élharcosa, Levi Strauss tagadná, hogy „strukturalista”; önmagát „szociálantropológusnak” tartja. A „strukturalizmus” gyűjtőnév különböző álláspontokat jelöl — az etnológia, szöveg- és nyelvelmélet és mondjuk a szociológia terén. Általában közös vonásnak tartják, hogy a struktúrák („szerkezetek”) a meghatározók és maradandók: az egyest, az egyént innen kell értelmezni, és az egyén ilyen értelemben kicserélhető. Minden esetre fontos megjegyezni az antropológia szempontjából, hogy a strukturalizmus a „szinkróniát”, egyidejűséget részesíti előnyben a „diakóniával” szemben, s így nem fogadja el az evolúciót. 2. A strukturalizmus mellett meg kell említeni a rendszerelméletet. Ennek legismertebb képviselője Niklas Luhmann volt30. Az ő álláspontja: minden a rendszerben és a rendszerhez viszonyítva létezik. A rendszer önmagát hozza létre — „autopoiétikus”. 3. A diskurzus-elmélet bírál minden rendszert és annak elismerését, azt konzervatívnak, kritikátlannak és rendszerstabilizálónak minősíti. Ezzel ellentétben az embert a társadalmi diskurzusból lehet és kell értelmezni és megérteni. Ennek az elméletnek legkiválóbb képviselője a 85. életévét betöltött Jürgen Habermas, akinek népszerűségéhez hozzájárult Joseph Ratzinger bíborossal folytatott „beszélgetése” 2004-ben, a Bajor Akadémia szervzeésében31. Amennyiben az ember kicserélhetővé vált, nem jelenti ez az ember halálát a Nietzsche által meghirdetett „Isten-halála” után? Az említett irányzatok szemlátomást újabb kihívást jelentenek a filozófia számára. A strukturalizmusra mindenekelőtt a pszichoanalízis, 28 Gerhard Ebeling, Die Evidenz des Ethischen, ZThK 57 (1960), 318. 29 Günther Schiwy, Der französische Strukturalismus, Rowohlt, Reinbek, 1971; Ferdinand de Saussuse, Grundfragen der allgemeinen Sprachwissenschaft, Leipzig 1931. 30 Vö. Rokay Zoltán, Rendszerelmélet - ember - vallás, in Teológia, 2003, 3-4, 129. 31 Jürgen Habermas, Erkenntnis und Interesse, Frankfurt 1968; Uö. Theorie des kommunikativen Handelns, uo. 1992; J. Habermas-J. Ratzinger, in Mérleg, 2004, 1, 71. 97
