Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában
PUSKÁS ATTILA Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában tűk és szabadságuk gazdagságából mindent adnak, ugyanakkor szeretetük és szabadságuk bőségéből szegénnyé téve önmagukat mindent elfogadnak. „így meg kell engednünk, hogy a végtelen gazdagság szabadságának bőségéből mindig újra gazdagítani (hagyni!) tud, s ezt annál is inkább, mert az abszolút gazdagság éppen az ajándékozás ingyenességében van, mely »szegénynek«-lenni-akarást előfeltételez ahhoz, hogy önmagát megajándékozni engedni tudja és ahhoz is, hogy önkiüresítésre legyen képes. Ha ez már a szentháromságos életben így van, akkor nem látható be, hogy miért ne lehetne és kellene, hogy érvényes legyen a theológiúba beágyazott oikonomiára is”.80 Balthasar körültekintően és pontosan fogalmaz. A Szentháromság belső életében a gazdagítani és gazdagodni (gazdagítani engedés) tudás nem valami hiány pótlása vagy szükséglet kielégítése, az isteni személyek nem ebben az értelemben „szegények”, hanem éppen szeretetük és szabadságuk végtelen gazdagsága teszi lehetővé mind az ajándékozást, mind a megajándékoz- hatóságot. Ezért nevezhető a trinitárius élet a „felsőfok fokozásának”. Egy tőről fakad mind az önkiüresítés mint a magának semmit meg nem tartani, hanem mindent ajándékozni akarás és tudás, mind a gazdagítani, megajándékozni engedés képessége. Mindkettő ugyanazon végtelen szeretetből forrásozó „szegénynek” lenni akarás magatartása. Ha a Szentháromság örök életét mindig is ez a szegénység-gazdagság, gazdagításgazdagodás, ajándékozó önkiüresítés-megajándékozhatóság dinamika jellemzi, akkor a Fiú megtestesülése, kenotikus élete, kereszthalála, feltámadása és a teremtést Atyához vezető tevékenysége nem hoz változást a Szentháromság életébe. Akkor az oikonomia minden mozzanata a theológiúba ágyazódhat anélkül, hogy megváltoztatná azt. „Ezt úgy kell együtt elgondolni, hogy az oikonomia műve, amely úgy a világ, mint Isten számára semmi esetre sem semmi, bizonyos vonatkozásban magát Istent ‘gazdagítja’, anélkül, hogy örök életéhez valami neki hiányzót fűzne hozzá. Létezik az Atya hálája a Fiú iránt az Istenhez hazavezetett teremtésért, létezik ‘a menny gazdagodása, az Atya országának feldíszítése’, aki a Fiú tette révén dicsőül meg. (4Jo 163) ‘Hogy a Fiú gazdagabban tér vissza az Atyához mint ahogy tőle jött, hogy a Háromság gazdagabb az emberré válás után mint előbb, az magában Istenben bírja értelmét és alapját, aki nem megmerevedett, hanem mindig újra a szeretetben összehajtó egység, az örök nyugalomban örök fokozás’ (2Jo 354) [...] A szeretet ezen örök túláradásának szerzője a Szentlélek. Benne ‘az Atya és a Fiú folytonosan és örökké egy, s mégis ez az egység nem egy lezárt tény, hanem mindig is a minden várakozáson túl beteljesedő és gazdagító csoda’ (2Jo 354)”.81 ÖSSZEGZÉS Balthasar koncepciójának vázlatos ismertetése alapján összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy kenózisértelmezése a kritikai megkülönböztetés és a kísérletező útkeresés jegyében összetett módon viszonyul mind az egyházatyák, mind a 19. és 20. századi kenotikusok felfogásához. Krisztus önkiüresítésének patrisztikus olvasatával alapvetően egyetért abban, hogy a kenózis során nem változik sem az Ige személye, sem isteni természete, ám túl kevésnek tartja azt a megközelítést, mely szerint a szolgai alak felvétele a megtestesülésben pusztán a véges emben természet külsődleges hozzáadását jelentené az Ige isteni természetéhez. Azoknak az atyáknak az értelmezését kívánja követni és továbbgondolni, 80 TD IV, 465k. 81 TD IV, 471. 90
