Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában
Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában PUSKÁS ATTILA akik a kenózist az isteni dicsőség állapotából a szolgai állapotba történő önkiíiresítés eseményének tekintik az isteni természetben való megmaradás fenntartása mellett (Hilarius), s éppen a kenózisban látják az isteni természet legteljesebb és legmélyebb kinyilvánításának eseményét (Origenész, Aranyszájú Szent János, Kürillosz és Nüsszai Gergely). Balthasar szerint a filozófiai és az ószövetségi isteneszméhez képest itt jelentkező újdonsága az újszövetségi istenképnek szükségessé teszi az isteni természet mibenlétének újragondolását és az abszolút szeretet látószögében történő trinitárius meghatározását. Kenózis- értelmezésébe a továbbiakban beépíti a patrisztikus exegézisben gyakorta szereplő „elrejtés” motívumot is, ám ismét csak elégtelennek véli az elrejtés pusztán pedagógiai indoklását, s ezt kiegészítendőnek tartja a szótériológiai szempont (teljes szolidaritás követelménye) és a szeretet logikájának (feltárulkozás és misztérium együtt növekszik; a szeretett személy szabad szeretetválaszának az igénye) a figyelembevételével. Balthasar a modern német és angol kenotikusok (G. Thomasius, W. Fr. Gess, P. T. Forsyth, Ch. Gore, H. R. MacKintosh, Fr. Weston) felfogásához is a kritikai megkülönböztetés magatartásával közeledik. Jogosnak ítéli azt a törekvésüket, mely a preegzisztens Logosz/Fiú aktusának tekinti a kenózist és komolyan veszi Jézus osztozását a mi korlátozott és véges emberi természetünkben. Ugyanakkor elutasítja az ontológiai kenotikus krisztológiát képviselőknek az isteni természet megváltozásával kapcsolatos nézeteit, melyek értelmében az Ige a megtestesülés során feladta az isteni természet bizonyos tulajdonságait (mindentudás, mindenhatóság, mindenütt jelenlét relatív isteni tulajdonságait; vö. mérsékelt kenotikusok, pl. Gottfried Thomasius) vagy összes tulajdonságait (mind a relatív mind az abszolút tulajdonságokat; vö. radikális kenotikusok, pl. Wolfgang Friedrich Gess) azért, hogy teljes értelemben ember lehessen. Határozottan elveti a radikális kenotikusoknak azt a véleményét is, mely szerint az Ige a megtestesülés következtében elidegenedett volna saját istenségének tudatától, isteni öntudata és akarata emberi öntudattá és akarattá alakult volna (vö. Wolfgang Friedrich Gess). Ugyancsak elhatárolódik attól a hegeli indíttatású elgondolástól is, mely az isteni lényeg kenotikus természetéből szükségszerűen következő eseményként fogja fel Krisztus kenózisát. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Balthasar kenózisértelmezése bizonyos pontokon érintkezik az ún. funkcionális kenotikus knsztológia szemléletmódjával, mely szerint az Ige a megtestesülésben megtartotta ugyan isteni természetének tulajdonságait és képességeit (változhatatlanság tétel), ám szabad döntése alapján azoknak egy részét földi életében nem gyakorolta, nem aktualizálta éppen megváltói küldetése véghezvitelének érdekében."2 A „hátrahagyta/letétbe helyezte” kifejezés használata is mintha ebbe az irányba mutatna. Kísérletező útkeresése során Balthasar kenózisértelmezése a döntő és pozitív impulzust az orosz származású Szergej Bulgakov „őskenózis” koncepciójából nyerte. Ennek nyomán maga az isteni természet új megközelítése vált lehetővé: az isteni természetnek mint az abszolút isteni szeretetnek, mint a szentháromsági személyek kölcsönös önkiüresítő és önátadó szeretetének az örök eseménye. Ez az új megértési horizont lehetővé tette Balthasar számára Krisztus üdvtörténeti kenózisának és az isteni természet változhatatlansá- gáról szóló tételnek az összeegyeztetését, valamint a páli és a jánosi teológia alapkoncepciójának kiegyensúlyozott egybegondolását. 82 Az ontológiai és funkcionális kenotikus krisztológia megkülönböztetéséhez lásd: Amor, C. J., Ist ein Gottmensch wtderpruchfrei denkbar? Zu den neueren Christologie-Entwürfen im angtoamenkanischen Raum, in Theologie und Philosophie 87 (2012), 349-375. 91
