Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában
PUSKÁS ATTILA Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában síthető be és érhet célba magában a szentháromságos Istenben, anélkül, hogy valami idegen elemet vinne magával megváltoztatva az isteni létet, mert létezése is a Szentháromságból ered és a szentháromságos élet teremtményi képmása. 3.4. A szentháromságos életje-Melu (je-grösser) dinamikája Végül az isteni változhatatlanság és kenózis trinitárius megközelítésében a balthasari értelmezés lényegi szempontjaként, és valamiképpen egész teológiáját szervező elveként kell tekintenünk arra a gondolatra, mely szerint a szentháromságos élet lényegét alkotó örök szereteteseményt egy sajátos és mindig nagyobb többlet („je-mehr”, „je-grösser”) dinamika jellemzi.71 A balthasari „Je-Mehr Gott” vagy „Je-Grösser Gott” az isteni szeretet túláradását, mindig nagyobb súlyát, többlet dinamikáját jelenti. A szeretet lényege akkor valósul meg, ha a folyamatos önajándékozásban kész a mindig új túllendülésre. Az isteni szeretetre vonatkozóan e túllendülés és többlet csak paradox módon fogalmazható meg, annak fokozásaként, ami önmagában fokozhatatlan. Balthasar kifejezésével az isteni „Je-Mehr" a felsőfok fokozása, „Komparativ des Superlativs”.72 Isten önmagában az abszolút, felsőfokú szeretet az Atya és a Fiú között, ám a Lélekben és a Lélek felé ez a tovább nem fokozható szeretet mégis valamiképpen továbblendül. A szentháromságos Isten szeretet-életének benső mozzanata ez a túllendülő mozgás. A „mindig nagyobb” isteni szeretet látószögében a változhatatlan isteni létteljesség a szentháromsági személyek között megvalósuló legintenzívebb és végtelen örök életnek bizonyul. „Az örök itt egyben végtelent is jelent, melyet nem tud kifejezni a legfelül lezáró felsőfok (mint »legfőbb Jó«), hanem csak a Mindig Nagyobbra nyitott összehasonlító fokozás. Hogy Isten mindig több annál, mint amit az ember, beleértve az örök boldogság állapotában tartózkodót is, megragadni képes, igaz. Ám O, noha önmagának teljesen átvilágított, önmaga számára is a Mindig Több, az a ‘túláradás’, mely személyesen mindenekelőtt a Szendétekben mutatkozik meg: Ό az örök túllendülés (Überschuss), az, ami mindig még több s így mindent életben tart [...] Nem mond ellent Isten örök aktualitásának, hogy végtelen kincsei fölött úgy rendelkezzék, hogy mindig új szempontokat ragyogtasson föl benne, máskülönben lényegét tekintve nem tenne abszolút szabadság.”73 A Szentháromság a kölcsönös ajándékozás és elfogadás, a feltárulkozás és misztérium együttnövekedése, hála és kérés, meglepetés és rácsodálkozás, a másikra örömmel igent mondó, neki teret engedő elismerés, a másik mind nagyobb dicsőségét akarás örök és mindig új eseménye.74 A mindent odaadni tudás és akarás atyai szeretetének; a mindent hálával fogadás, viszonzás és továbbajándékozás fiúi szeretetének; e kölcsönös szeretetet tanúsító, eggyé tevő és túllendítőén mindig újra beteljesítő szenttelkes szeretetnek a dinamikus egysége. Az önmaga számára semmit meg nem tartó kenotikus szeretetnek három, az atyai, a fiúi és a szenttelkes módon megvalósuló túláradó gazdagsága és önkéntes szegénysége. Az isteni szeretet misztérium jellege leginkább az Atya titkában szemlélhető. Az Ő szabadsága és szeretete a végső, forrás nélküli forrása a teljes isteni létnek. A misztérium éppen ebben a további alap-nélküliségben, az alap-nélküli önkéntes mindent elajándékozásában, a kigondolhatatlan atyai szeretetben áll. Az isteni szeretet megismerés jellege leginkább a Fiú eredésében szemlélhető, aki az Atya feltáruló misztériumát hálás, betelni 71 Vö. PUSKÁS, A., Megismertük és hittük a szeretetet. Metszetek Hans Urs von Balthasar szeretetteológiájából, SZÍT, Budapest 2012, 16—24. 72 TD IV, 68. 73 TD IV, 68. 7J TD IV, 59—85; TL III, 145. Vö. WITTSCHIER, S. M., Kreuz—Trinität—Analogie, 102—104. 88
