Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában
Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában PUSKÁS ATTILA neti kenózisának az eredetét a szentháromságos életen belüli örök kenotikus magatartásában kell keresni. Másként fogalmazva: Jézus engedelmessége nem csupán emberi természetének és a teremtett emberség léthelyzetének a sajátossága, hanem valanuképpen az örök Fiú istenségéhez tartozó örök magatartása, mely az Atyához való örök viszonyát a Lélekben jellemzi. Balthasar számára ez a belátás lesz a Fiú üdvtörténeti kenózisa és vál- tozhatatlansága egybegondolhatóságának a kulcsa. Isten változhatatlanságának és (kenotikus) megtestesülésének az összefüggése csak ezen a trinitánus horizonton értelmezhető, ahol a Fiú-Jézus oikonómiai kenózisa úgy jelenik meg mint a Fiú örök isteni életének módusza, s általában az üdvtörténeti Szentháromság mint az immanens Szentháromság képe. Ezt az alapgondolatot a svájci teológus négy vonatkozásban, illetve kulcskifejezés mentén fejti ki: (1) a Fiú és a Lélek kapcsolata a Szentháromságban mint a trinitánus- szóténológiai „inverzió” forrása; (2) „őskenózis” a Szentháromságban; (3) az isteni lényeg dinamikus valósulása mint ősképi alapja a teremtésnek; (4) a szentháromságos élet je-Mehr (je-grösser) dinamikája. 3.1. A Fiú és a Lélek kapcsolata a Szentháromságban mint a trinitárius-szótériológiai „inverzió”forrása Balthasar Jézus és a Lélek kapcsolatának két oikonómiai mozzanatát - a Szentlélek a Fiú Lelke, akiben szereti az Atyát (a Lélek a Fiú-Jézusban), és ugyanakkor a Szentlélek az Atyától kapott Lélek, aki objektív mérceként az Atya akaratát megjelenítve vezeti Jézust (a Lélek a Fiú-Jézuson) - a Szentháromság belső, örök életében látja megalapozva. A Szentlélek a Szentháromság immanens örök létében az Atya és a Fiú kölcsönös sze- retete, szeretet-egysége, e szeretetben foglalt kötelék, s a kölcsönös túláradó szeretetből fakadó gyümölcs. A kölcsönös szeretetrelációból forrásozó szubzisztens ajándékként egyfelől önmagában jeleníti meg az Atya és a Fiú egymás iránti tökéletes személyes sze- retetét (szubjektív mozzanat); másfelől e szeretet önálló gyümölcseként objektíve tanúsítja az Atya és a Fiú szeretetegységét személyi különbségükben és személyi különbségüket egységükön belül, mintegy objektív mérce az Atya és Fiú egymás iránti szeretete számára (objektív mozzanat).57 E két mozzanat elválaszthatatlanul összetartozik. Az üdvtörténetben a kenózis állapotában, azaz a megtestesüléstől a dicsőséges feltámadásig a Lélek és a Fiú kapcsolatában a második, objektív mozzanat lép inkább előtérbe, amennyiben a Szentlélek Jézus számára inkább objektív tanúja, emlékeztetője és feltétlen szabálya annak a döntésnek, mellyel az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetükben, vagyis a Lélekben elhatározzák az emberiség üdvözítését, mely a Fiú teljes önátadását, megtestesülését, helyettesítő szenvedését és halálát is magában foglalja. Jézus felmagasztalását követően pedig a Szentlélek együttes ajándékozásában a Lélek Atyától és Fiútól, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetéből való örök származása nyilvánul ki. Következésképpen a Fiú oikonomiai kenózisa a megtestesüléstől a feltámadásig teijedő időszakban nem változtatja meg a Lélekkel való kapcsolatát. Az ún. „szentháromsági és szóténológiai inverzió” nem másítja meg ezt a viszonyt. Balthasar ezért legtöbbször idézőjelbe teszi az „inverzió” kifejezést, ezzel is jelezve, hogy itt valójában nem a belső eredések rendjének a megváltozásáról van szó. „Az ökonómiai inverzió nem változtat meg semmit az isteni életen belüli taxison.”™ Balthasar a „trinitánus inverzió” ökonómiai megvalósulásának lehetőségét az immanens szentháromsági életen belüli személyes viszonyulások gazdagságában látja megalapozott57 TD II/2, 171; TL III, Hók; 224k. 58 TL III, 166. EOLOGIA 2015/1-2 83
