Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában
PUSKÁS ATTILA Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában ban, mint az isteni alakban), állapotának megváltozása azonban elkerülhetetlen: ‘cum accipere formam servi nisi per evacuationem suam (!) non potuerit qui manebat (ύπαρχων) in Dei forma, non conveniente sibi formae utriusque concursu’.”41 2. A kenózist értelmező kifejezések Balthasar kenózisértelmezésének kísérleti jellegét jól mutatja az a tény, hogy különböző fogalmakat és képi kifejezéseket alkalmaz. A Filippi-lei'él szókincse mellett — kiüresítés, lealacsonyodás (Entleerung/Entäußerung, Erniedrigung/Herabniedrigung) - olyan kifejezések bukkannak fel nála mint „lemondás” (Verzicht), „feladás/feláldozás” (Preisgabe), „rejtettség” (Verborgenheit) és „hátrahagyás/letétbe” helyezés (Hinterlegung). Olykor alkalmazza az „önkorlátozás” (Selbstbeschränkung) szót is, de ezzel csínján bánik, mert tudja, hogy a kenotikusok kedvelt kifejezéséről van szó, az ő felfogásuktól azonban elhatárolódik.42 Balthasar óvatosságát mutatja, hogy többnyire idézőjelbe teszi ezt a szót, jelezve ezzel a kifejezés alkalmazhatóságának korlátáit és a kenotikusoknál szereplő tartalmától különböző jelentését. „Ez az ős-kenózis teszi lehetővé alapvetően Istennek a világba irányuló egyéb kenózisait, melyek csupán ebből fakadó következmények: a szenthárom- ságos Isten első ‘önkorlátozását’ (Selbstbeschränkung) a teremtményeknek ajándékozott szabadság alapján; ugyanezen szentháromságos Istennek a második, mélyebb ‘önkorlátozását’ azzal a szövetséggel, mely Isten oldaláról eleve felbonthatatlan, történjék bármi is Izraellel, amit csak akar; s a harmadik nem csupán krisztológiai, hanem a teljes Szent- háromságot érintő kenózist egyedül a Fiúval történő emberré levés alapján, amely most a világ számára világossá teszi a kereszt és a feltámadás ‘pro nobis'-ában az eleve meglévő eucharisztikus magatartását.”43 Az idézett szakaszban szereplő isteni (kenotikus) „önkorlátozások" az cökonómiában abban állnak, hogy mind az embernek ajándékozott valódi szabadság megadásával, mind a szövetség megkötésével Isten mintegy önként és szerétéiből megköti magát kettős értelemben: egyrészt feltétlenül tiszteletben tartja az ember szabadságát mint másra vissza nem vezethető döntésképességet; másrészt feltétlenül elkötelezi magát annak az embernek a megmentésére és célba juttatására, aki szabadságában nemet is mondhat Istenére. Ebben az értelemben mondható, hogy Isten saját üdvtörténeti cselekvésének mintegy7 „korlátáit”, koordinátarendszerét szabadon felállítja, mégpedig úgy, ahogy az saját isteni életének megfelel. Ez az „önkorlátozás” tehát nem jelentheti az isteni természet tulajdonságairól való lemondást. Mind az embernek juttatott (relatív) autonómia megadása, mind az ember megmentésének lehetősége, szándéka és megvalósítása magában a trinitánus isteni életben alapozódik meg, ezért nem jelentheti az isteni természet korlátozását.44 Az „önkorlátozás” alkalmilag felbukkanó kifejezésnél sokkal többször fordul elő és lényegesebb a „hinterlegen/Hinterlegung” szó Balthasarnál. Ezt a kifejezést, melyet feltehetően Adrienne von Speyrtől kölcsönöz, egyre gyakrabban használja a kései műveiben, de már a Pneuma und Institution (1974) c. tanulmánykötetben is megjelenik. Itt a követke41 Balthasar, H. U. von, A három nap teológiája, 26. Hilarius, De Tnn. VIII, 45 (PL 10, 270). „Ö, aki isteni alakban tartózkodott, csak önkiüresítés (!) által vehette fel a szolgai alakot, mivel úgy tetszett neki, hogy a két alak ne egyszerre létezzen.’ Uo. IX,14 (PL 10,292B). 42 Uo. 31-33. 45 TD III, 308. 44 Érdemes megjegyezni, hogy Balthasar soha nem használja az örök trinitárius ős-kenózisra az „önkorlátozás” szót. 78
