Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Puskás Attila: Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában
PUSKÁS ATTILA Kenózis és változhatatlanság Hans Urs von Balthasar teológiájában Jézus a Lélek hordozójaként eredendően, spontán és feltétlen szeretetéből fakadóan akarja azt, amit az Atya akar, hiszen az Atyával örök szerető egyetértésben felajánlotta magát a teremtett világ üdvözítésére. Ugyanakkor Jézus az Atya Lelkének vezetése alatt állóként engedelmes, önmaga felett rendelkezni hagyó, a szolga alakjában önmagát kiüresítő Fiúként cselekszik. Húsvét előtt, in statu exinanitionis ez utóbbi szempont érvényesül erőteljesen, noha az első mozzanat is mindvégig jelen van Jézus életében. A feltámadást követően, in statu exaltationis aztán előtérbe kerül az első mozzanat, a föltámadt és meg- dicsőült Krisztus felmagasztalt embersége szerint is forrása lesz a Szentlélek kiárasztásá- nak, az Atyától és az Atyával együtt küldi a Szentleiket az Egyházba. Úgy tűnhet tehát, hogy a Fiú és a Lélek kapcsolatában mintha változás történne a kenózis és a dicsőség/fel- magasztalás állapotának egymásra következése szerint. A Fiú önkiüresítő megtestesülése megváltoztatja vajon a Lélekkel való viszonyát? A Szentháromság belső életében talán felfüggesztődne vagy akár megfordulna a kenózis idejére az eredések rendje? Balthasar elutasítja ezt a feltételezést, a Fiú és Lélek közötti viszony oikonomiai „változásának” eredetét a Szentháromság örök belső életében látja megalapozottnak. A Theodramatik harmadik, „drámai szótériológiát” vázoló Die Handlung című kötetében aztán a figyelem egyértelműen és kifejezetten a kenózis értelmezésére összpontosul a Kereszt és Szentháromság fejezetben, melyet úgy tekinthetünk mint továbbírását A három nap teológiája azonos című fejezetének.33 Miután a Hegel túlzott befolyása alatt álló és a theologia crucisra alapozó szentháromságtant megfogalmazó Jürgen Moltmann és a szentháromságtam axiómáját kinyilatkoztatásteológiai perspektívában vázoló Kari Rahner álláspontjához való viszonyát tisztázta, s ezzel a Szentháromság immanens élete és oikonomiai cselekvése közötti viszonyról alkotott saját felfogását körvonalazta, Balthasar Bulgakovnak az immanens Szentháromságról kidolgozott értelmezésének alapeszméit követve szól a keresztesemény üdvrendi kenózisának örök szentháromsági eredetéről, a Fiúnak, s mindhárom isteni személynek az őskenózisáról (Urkenose). Majd a látószöget a kereszttől kiindulva horizontálisan tágítva a teremtés, a szövetségkötés és az eukarisztiaalapítás isteni cselekvését is a kenózis eseményeként értelmezi, melyek vertikális eredetét ugyancsak az örök szentháromsági élet őskenózisában találja meg. Az itt olvasható balthasan megfontolások továbbvezetését és elmélyítését jelentik „a világ kezdete óta leölt Bárányról” és annak „előzetes áldozatáról” szóló gondolatainak, melyeket korábban A három nap teológiájában vázolt. A Theodramatik negyedik kötete, a Das Endspiel szótériológiai/krisztológiai középpontú tnmtánus eszkatológia, melyhez egy ugyanilyen természetű protológia rendelődik hozzá. Az alapkérdés a teremtett világ, benne a szabadnak teremtett, a bűnben elbukott és a Krisztus által megváltott ember és ezzel a történelem eszkatológiai beteljesedésének a lehetősége a Szentháromság életében (3. rész: Welt in Gott). Az erre adható választ készíti elő a kötet második nagy egysége (2. rész: Aspekte des Endspiels), melynek első témája: az Isten szeretetét elutasító bűnös ember Isten színe előtt, mint Isten szenvedésének/ fájdalmának a kérdése (Das Endspiel als Tragödie); majd második témája: az üdvtörténet végjátéka mint trimtárius dráma (Das Endspiel als trini tarisches Drama), elsősorban Jézus Knsztus pokolra szállásának szótériológiai/eszkatológiai jelentésére fókuszálva. Ehhez az eszkatológiai tematikához szorosan kapcsolódik a protológiai kérdéskör: Hogyan értel33 Balthasar, H. U. von, Theodramatik III. Die Handlung, Johannes Verlag, Einsiedeln 1980 (továbbiakban: TD III), 297—309; HNB 124—128. A Theodramatik gondolatmenete szorosan kapcsolódik még a Három nap teológiája c. írás A kenózis és az új istenkép c. fejezetéhez is (22-35). 74
