Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: Teológiai irányzatok az Egyházban
KRÁNITZ MIHÁLY Teológiai irányzatok az Egyházban TEOLÓGIAI IRÁNYZATOK A Hittani Kongregációhoz tartozó Nemzetközi Teológiai Bizottság 2011-ben A teológia ma: távlatok, alapelv és kritériumok címmel adta ki összegző elemzését a II. Vatikáni Zsinat óta megjelent új teológiai hangsúlyokról, melyekkel szemben a tanítóhivatalnak gyakran kétségei vannak — részben tartózkodó, részben kritikus — és nem tekinti ezeket a teológia reprezentánsainak. A mindenkori megkülönböztetésnek pontos különbséget kell tennie az evangéliummal összeférő és a vele szemben álló elemek között.29 A felszabadítási teológia nagy általánosságban a kontextuális teológia keretében helyezhető el, melynek célja, hogy egy adott összefüggésben művelje a teológiát. Ez először afnkai területen öltött tormát az egyházi, liturgikus és kateketikus gyakorlatban, melyet az egyes kultúrák alapján határoztak meg. A teológiának egy adott környezetben való másik formája az inkulturáció, mely szándékaiban a helyi kultúrát és a helyi vallásokat is figyelembe veszi a keresztény kinyilatkoztatás gazdagításához, és a keresztény igazságok új megfogalmazásainak bővítéséhez. Ez a törekvés nagyon gyorsan meghaladta a missziós teológia és a kultúrákkal való párbeszéd kereteit, és mind Amerikában, mind Ázsiában, széles körben elteljedt. A felszabadítási teológia és a feminista teológia a legismertebb a kontextuális teológiák közül.30 A felszabadítási teológia három alapvető közvetítői tevékenysége: a társadalmi elemző, a hermeneutikai és a gyakorlati irány. Az első a világ felé fordul, és az elnyomott társadalmi réteggel foglalkozik, a második Istennek a szegényekkel kapcsolatos tervét kutatja, míg a gyakorlati közvetítés az Isten tervével megegyező utat keresi az elnyomástól való megszabadulásra.31 A felszabadítási teológia fejlődésében gyakran közel került a marxizmus nézeteihez, melyet a dél-amerikai püspöki konferenciák a pueblai tanácskozásukon (1979) elítéltek.32 A felszabadítási teológusok kedvezően fogadták a püspökök záró dokumentumát. A Hittam Kongregáció azonban két alkalommal is komoly figyelmeztetésben részesítette, és pontosításra kérte a felszabadítási teológiát művelőket.33 II. János Pál pápa szociális körlevelében röviden összefoglalja ezt a fejlődést: „Az elnyomottak melletti kiállás őszinte vágya és nehogy a történelem sodrán kívül rekedjenek, korunkban sok hívőt arra ösztönzött, hogy a marxizmus és a kereszténység közötti lehetetlen kompromisszum különböző módozatait keresse. Napjaink fejlődése azonban, miközben túlhalad mindazon, ami esendő volt ezekben a kísérletekben, arra ösztönöz, gusok megítéléséről lásd a brazil Leonardo Boff (1938—) értékelését: Franziskus aus Rom und Franz von Assisi. Ein neuer Frühlingfiir die Kirche, Butzon&Bercker, Kevelaer 2014. A szegények melletti döntésnek nem volt előzménye a II. Vatikáni Zsinaton. Vö. Sobrino, J., „La Chiesa deipoveri” non ha avuto sviluppo al Vaticano II, in Concilium (3/2012), 94-167. 29 Vö. Nemzetközi Teológiai Bizottság, A teológia ma: távlatok, alapelv és kritériumok 85 (2011), SZÍT, Budapest 2013, 41. 30 Torrell, J.-P., La théologie catholique, Cerf, Paris 2008, 104. 31 Vö. Revue des Sciences Religieuses 74 (1986), 5—219: Théologie de la libération. 32 Vö. 11Ia Conferencia General del Episcopado Latino Americano, La evangelization en el presente y en el futuro de América Latina (Documento de Puebla), Conferencia Episcopal Paraguaya, 1979. “ Hittani Kongregáció, Libertatis nuntius (nyilatkozat, 1984), in Az egyház társadalmi tanítása, SZÍT, Budapest 1993, 415-437; Libertatis conscientia (instrukció, 1986), in Az egyház társadalmi tanítása, SZÍT, Budapest 1993, 439-486. 46
