Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Az 1. Timóteus-levél Krisztus-himnusza
KOCSIS IMRE Az 1. Timóteus-levél Krisztus-himnusza delést is magába fogadja. A κόσμος itt az emberek világát jelöli, hiszen hitről csak velük kapcsolatban beszélhetünk. Persze nem arról van szó, hogy a himnusz keletkezése idején Krisztus örömhíre az egész világon ismert és elfogadott lett volna — ilyen illuzórikus szemléletet semmiképpen sem feltételezhetünk az első keresztények körében. A himnuszban az a hívő szemlélet mutatkozik meg, amely a jelentéktelennek látszó kezdetben is képes meglátni a teljességet. Ez azonban csakis azért volt lehetséges, mert tényleg voltak olyan személyek,-akik megnyíltak a megdicsőült Úrról szóló igehirdetésnek. A keresztény közösségek látható jelei és garanciái voltak annak, hogy az igehirdetés nem maradt gyü- mölcstelen. A hívő közösségekben máris megvalósult az, ami az egész világra érvényes, s ezért úgy tekinthettek magukra, mint a majdan bekövetkező teljesség előjelére.48 „Felvitetett dicsőségben” Az utolsó mondat ismét közvetlenül Krisztusra, illetve Knsztus mennyei uralmára irányítja a figyelmet. Az άνελήμφθη (felvitetett; ismét passivum theologicum) ige az Újszövetség más helyein Knsztus mennybemenetelével kapcsolatos (vö. Mk 16,19; ApCsel 1,2.11.22), szövegünkben azonban nem csak erre vonatkozik, hanem alapvetően a sessio ad dexteram patris valóságátjuttatja kifejezésre. A feltámadt és felmagasztalt Krisztus egyedülálló módon részese Isten mindent felülmúló dicsőségének és hatalmának. A hívő közösség Öt mint mindenek felett álló uralkodót dicsőíti, és benne mint megdicsőült Úrban ismeri fel azt, ami által saját önazonosságát meghatározhatja. Érdemes felfigyelni arra, hogy a himnusz utolsó sora kapcsolatba hozható az első sorral. Az első mondatban az Istennél elrejtett Krisztus földön való kinyilvánításáról van szó, az utolsó mondatban pedig a megtestesült Knsztus dicsőségben való felviteléről. Rejtetten az a gondolat jut itt kifejezésre, hogy Knsztus visszatért oda, ahonnan jött.49 50 3. VALLÁSTÖRTÉNETI HÁTTÉR J. Jeremias szennt a himnusz szerkezetileg az ókon Keleten ismert trónra lépési szertartásrend elemeit követi.30 Ez a szertartás három összetevőből állt: 1) felmagasztalás, amely által az új király isteni sajátosságokat kap; 2) prezentáció, illetve proklamáció, amely során a felmagasztalt uralkodó bemutatást nyer az isteni udvartartás tagjai előtt, akik őt hódolattal fogadják; 3) mtronizáció, amely lényegében hatalomátadást jelent. Az elemzett himnuszt illetően a három elem a három sorpárban jelenik meg: felmagasztalás: 1—2. sor; prezentáció: 3—4. sor; intronizáció: 5—6. sor. A javaslatot a kutatók általában megfontolásra méltónak tartották és tartják, bár sokszor fenntartást is megfogalmaztak azzal kapcsolatban, hogy az említett szertartásrend tényleg oly meghatározó lett volna a himnusz felépítésére.51 Mi is hasonlóképpen vélekedünk. Annak lehetőségét, hogy a szertartásforma a himnusz létrejöttében némi hatást gyakorolhatott, nem zárhatjuk ki. Ám a himnusznak sem a szerkezetét, sem a tartalmát nem vezethetjük le pusztán ebből a trónra lépési hagyományból. A himnuszban ugyanis 48 Uo. 209. 49 Ez a gondolat az Újszövetség más helyein nyíltan megfogalmazódik. Vö. Jn 3,13; 6,62; 13,3; Ef4,9-10. 50 Vö. Jeremias, J., Timotheus, 24k. 51 A nézetet teljes mértékben magáévá teszi DEICHGRÄBER. R., Gotteshynmus, 133-135; Wengst, K., Chnstologische Formeln, 159. Visszafogottabban nyilatkozik Stenger, W., Chnstushymnus, 44k; GUNDRY, R. H., Form, 207k; Roloff,J., Timotheus, 207; Oberlinner, L., Erster Timotheusbrief, 169. 38
