Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Az 1. Timóteus-levél Krisztus-himnusza
Az 1. Timóteus-ievéi Krisztus-himnusza KOCSIS IMRE éppen a küldetés, illetve a küldetésben való megerősítés volt, önmagában véve nem volna lehetetlen arra gondolni, hogy az άγγελοι szövegünkben az apostolokra vonatkozik.41 Ám figyelembe kell venni, hogy az Újszövetségben az άγγελος az esetek túlnyomó többségében mennyei lényeket jelöl, s így szakkifejezéssé vált. Semmi sem kényszerít annak feltételezésére, hogy a szónak itt más jelentést kellene tulajdonítani. Ráadásul a himnusz kiasztikus szerkezete alapján ebben a sorban mennyei eseménynek kell állnia. Ezért a mondatot az alábbi értelemben kell venni: a megdicsőült Krisztus mint teljhatalmú uralkodó lép a mennyei hatalmasságok elé, akik elismerik az ő uralmát, és hódolattal alávetik magukat neki.42 „Hirdetve lett nemzetek között” A κηρύσσω ige nagyjelentőségű az Újszövetségben, hiszen 61-szer fordul elő.43 Igehirdetőként különböző személyek jelennek meg: Keresztelő János, Jézus, a Tizenkettő és Pál. Az igehirdetés tárgyaként főképp az „evangélium” és Isten országa szerepel, de sok esetben - szövegünkhöz hasonlóan - maga Krisztus az, akit hirdetnek.44 Az vizsgált himnuszban említett igehirdetés szorosan összefügg az előző állítással: ami a mennyei világban elismert, azt a földön is hirdetni kell. Az igehirdetés tartalma tehát maga a feltámadt Krisztus, valamint az ő egyedülálló méltósága, hatalma és uralma. Kérdés, hogy az έθνη főnéven „pogányokat” vagy „nemzeteket” kell-e értem. Az első esetben a zsidóság keretein való túllépés, a másodikban az egyetemesség (= népek sokasága) a hangsúlyos. Mivel a 2. sorpárban az έθνη az άγγελοι párhuzama, ezért inkább a második lehetőségre kell gondolnunk.43 így a két sorban az jut kifejezésre, hogy Krisztus nemcsak az angyalok, hanem az emberek sokszínű világában is ismertté vált.46 A múlt idő (aoristos) használata semmiképpen sem azt jelenti, hogy az igehirdetés ideje már lezárult. A múlt idő csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy az egyházi igehirdetés révén „Isten üdvözítő cselekvése immáron véglegesen és visszavonhatatlanul nyilvánvalóvá tétetett a világban”47 2.3. Harmadik sorpár „Hittelfogadtatott világban” Fentebb szóltunk már arról, hogy az έπιστεύθη év κόσμω az Újszövetség egészét tekintve meglehetősen szokatlan megfogalmazás, a himnuszt illetően viszont teljesen következetes és logikus állítás, hiszen az igehirdetés természetszerűleg a hitre, a hit létrehozására irányul. A vizsgálandó mondat tehát az előző gondolatot vezeti tovább: az igehirdetés eredményeként Krisztust hittel fogadják, ami nyilván az ő uralmának való szabad aláren41 így véli Metzger, W., Christushymnus, 99-101; Johnson, L. T., Timothy, 233. 42 Vö. Roloff, J., Timotheus, 206; Oberlinner, L., Erster Timotheusbrief, 167. 43 Máténál 9-szer; Márknál 14-szer; Lukácsnál 9-szer; az Apostolok Cselekedeteiben 8-szor; a páli gyűjteményben 19-szer; az 1. Péter levélben 1-szer; a Jelenések könyvében 1-szer. Érdekes, hogy a pasztorális levelekben ritkán szerepel az ige: a vizsgált himnuszon kívül csak a 2Tim 4,2-ben fordul még elő. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az lTim 2,7-ben a κήρυξ megnevezést találjuk Pálra vonatkozólag. 44 Vö. ApCsel 8,5; 9,20; 19,13; lKor 1,23; 15,12; 2Kor 1,19; 11,4; Fii 1,15. 45 így véli R. H. Gundry (Form, 216) is, bár ő az άγγελοι alatt bukott angyalokat ért, akiken Krisztus diadalmaskodik. 46 Az 1. Timóteus-levél egészében persze a pogánymisszió is igen hangsúlyos. A 2,7-ben Pálra vonatkozólag ezek a megnevezések olvashatók: „hírnök, apostol és a pogányok tanítója”. 47 Roloff, J., Timotheus, 208. TEOLÓGIA 2015/1-2 37
