Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Az 1. Timóteus-levél Krisztus-himnusza
KOCSIS IMRE Az 1. Timóteus-levél Krisztus-himnusza lentést kell előnyben részesíteni. Az έν πνεύματί (lélekben) kifejezés ennélfogva a meny- nyei, isteni szférát jelöli, amely az έν σαρκί (testben) által jelölt földi szférától minőségileg különbözik. Azt persze érdemes megjegyezni, hogy ez a mennyei világ egyáltalán nem független a Szentlélektől. A „mennyei szféra” alapvonása éppen az, hogy ott az Isten Lelke minden korlátozás nélkül hatékony.34 Egyes exegéták kétségbe vonják, hogy7 a szóban forgó mondatban tényleg a feltámadás által történt „igazolásra” történne utalás. Azzal érvelnek, hogy a himnuszban nincs szó Jézus igazságtalan elítéléséről és kereszthaláláról. Szerintük az έδικαιώθη igeforma egyszerűen a győzelemre vezetést (F. W. Horn35), illetve a mennyei szférába való felemelést (N. Brox, L. Oberlinner36) juttatja kifejezésre. Ez az érvelés szerintünk nem meggyőző. Nem feledhetjük, hogy himnikus szöveggel állunk szemben, amely nem törekszik a dolgok minden részletre való kifejtésére, hanem bizonyos szempontokat egyszerűen feltételez. Ahogyan az előző mondat hátterében ott áll Krisztus preegzisztenciá- ja - anélkül, hogy nyíltan ki lenne mondva -, úgy a szóban forgó mondat hátterében ott áll Jézus igazságtalan elutasításának és kivégzésének a ténye. Emellett azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a himnusz minden mondatában Isten cselekvéséről van szó. Jézus megölése viszont emberi tett, s így annak nyílt említése nem is illik a himnikus szöveg logikájába.37 2.2. Második sorpár „Megjelent angyaloknak” A görög szövegben az ώφθη alak szerepel, amely a όράω (látok) ige passzív aoristosa, s ezért így is lehetne fordítani: „látva lett” (= látták). Ám ez a fordítás csak akkor jöhet igazán szóba, ha az igealakot ύπό elöljárószó és genitivus követi. Ha viszont az ώφθη után dativus áll, miként a vizsgálandó himnuszban, akkor az igeformának ez a jelentése: láthatóvá válik, megjelenik.38 Az ώφθη az Újszövetség más helyein vagy teofániát, illetve angyaljelenést jelöl (az ószövetségi szóhasználatnak megfelelően),39 vagy pedig a feltámadt Krisztus megjelenéseire vonatkozik. Minden esetben, amikor Krisztus az ige alanya, a feltámadás utáni jelenésekről van szó (beleértve a Pálnak történő megjelenést is).40 Felmerült a lehetőség, hogy a jelen esetben is ilyen megjelenésre gondoljunk. A görög άγγελος főnév alapjelentése ugyanis: küldött. Mivel Krisztus apostolok előtti megjelenéseinek egyik célja 34 Ebből kifolyólag helytállónak tartjuk F. W. Horn megállapítását: „Dann aber muß bei έν πνεύματί ein instrumentális Verständnis zumindest mitgehört werden.” Horn, F. W., Angeld, 105. Hasonló szemléletet tükröz Johnson, L. T., Timothy, 233: „pneuma as the power of Christ’s resurection.” Eredeti, de megalapozatlan R. H. Gundry nézete, aki a πνεύμα főnevet Krisztus emberi lelkére vonatkoztatja, és a szóban forgó kijelentést így értelmezi: Krisztus igazolása akkor történt, amikor lélek-formában leszállt az alvilágba. Vö. Gundry, R. H., Form, 213. 35 Vö. Horn, F. W„ Angeld, 104. 36 Vö. Brox, N., Pastoralbriefe, 160; Oberlinner, L., Erster Timotheusbrief, 166. Még sajátosabb K. Wengst nézete: ő a misztériumkultuszok nyelvezetével vél itt rokonságot felfedezni, s a kijelentést lényegváltozás, megiste- nülés értelmében fogja fel. Vö. Wengst, K., Christologische Formeln, 158. 37 Ezt a tényt joggal hangsúlyozza Roloff, J., Timotheus, 205. 38 Vö. Blass, F.-Debrunner, A.-Rehkopf, F., Grammatik, 260. 39 Vö. Mk 9,4; Lk 1,11; 22,43; ApCsel 7,2.26.30.35; 16,9; Jel 11,19; 12,1.3. 40 Vö. lKor 15,5-8; Lk 24,34; ApCsel 9,17; 13,31; 26,16. 36
