Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Az 1. Timóteus-levél Krisztus-himnusza
Az 1. Timóteus-levél Krisztus-himnusza KOCSIS IMRE A σάρξ, amelynek szó szerinti fordítása „hús”, fejezi ki leginkább az ember anyagi valóságát, illetve az anyagi mivolttal együtt járó gyengeséget és korlátozottságot. A páll levelekben a főnévhez gyakran negatív konnotáció kapcsolódik, s így az nemcsak fizikai, hanem erkölcsi gyöngeséget is jelöl: lényegében a bűn hatalma alá került testtel azonos.24 A vizsgálandó himnuszban azonban a főnévnek nincs semmiféle negatív tartalma. Figyelembe véve az év prepozíciót, amely alapvetően helyhatározói értelmű, valamint az első két párhuzamos mondatban szereplő σάρξ — πνεύμα ellentétet, az exegéták többnyire mindkét szón területet, szférát értenek. A háttérben az a hellenista zsidóságra jellemző — s olykor-olykor már a Septuaginta ban is fellelhető (Szám 16,22; 27,16; íz 31,3) — szemlélet áll, amely az említett görög főnevek által a földi és a mennyei szférát állítja egymással szembe.25 A σάρξ szó tehát a himnuszban is a földi, emberi szférát jelöli, amelyet alapvetően a korlátozottság és a múlandóság jellemez. Az ilyen lokális, helyre vonatkozó értelmezés szerintünk egyáltalán nem jelenti azt, hogy az év σαρκί (testben) kifejezésben ne lenne utalás Jézus emberi létformájára.26 Hiszen a „földi szférában” való megjelenés nem jelenthet mást, mint hogy valóságos emberi testben valóságos emberi életet élt.27 Emellett egy másik szempontra is fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet: a vizsgált mondatban nemcsak az jut kifejezésre, hogy Krisztus vállalta a földi léttel, azaz az emberséggel együtt járó kötöttségeket, hanem az is, hogy éppen ebben a korlátokhoz kötött testben nyilvánult ki az ő isteni eredete.28 „Igazolást nyert lélekben” A δίκαίόω ige nagyon jelentős Pál apostol teológiájában,29 ám a himnuszban nem a sajátosan páli értelemben szerepel, vagyis nem a bűnös ember igazzá tételére vonatkozik.3" Jelen esetben az ige alapjelentéséből kell kiindulni: igazolni, igazságot szolgáltatni, igaznak nyilvánítani.31 Krisztusra vonatkozólag az igazolás nem más, mint a feltámadás, amellyel Isten egyértelműen kinyilvánította az emberek által elítélt és megölt Jézus ártatlanságát, azaz igaz voltát.32 Nem kétséges, hogy a szenvedő alak (έδικαιώθη) ez esetben is Isten cselekvésére utal. A πνεύμα főnevet - önmagában tekintve - a Szentiélekre is lehetne vonatkoztatni, aki által Isten Krisztust feltámasztotta.33 Ez esetben az έν prepozíciót eszközhatározói értelemben kellene venni. Mivel azonban a himnusz egyéb kijelentéseiben ugyanez az elöljárószó helyet jelöl, ezért a szóban forgó mondatban is inkább ezt a helyhatározói jeu Vö. Schweizer, E. art. σάρξ, in ThWNT VII (1964), 124-136; Sand, A., art. σάρξ, m EWNT U\ (1983), 550—557. 25 Schweizer, E., σάρξ, 108. 123. 138. 26 A létformára utalást tagadja: Wengst, K., Christologische Formeln, 158; Roloff, J., Timotheus, 203. 27 Hasonlóképpen vélekedik Metzger, W., Christushymnus, 78; GUNDRY, R. H., Form, 211; OBERLINNER, L., Erster Timotheusbrief, 164. J. JEREMIAS (Timotheus, 24) a σάρξ-ot kifejezetten mint eszközt tekinti („Erscheinung vermittels Fleisches”). 28 E tekintetben párhuzam állapítható meg a Jn 1,14-gyel, ahol a megtestesülés tényével együtt az isteni dicsőség feltárulása is hangsúlyt kap. 29 Vö. KOCSIS I., Szent Pál tanítása a megváltásról, in UŐ., Az üdvösség Igéje. Újszövetségi tanulmányok, SZÍT, Budapest 2013,117-119. 30 Jézus bűntelenségét egyértelműen állítják az újszövetségi iratok: Jn 8,46; 2Kor 5,21; Zsid 4,15; lPét 2,22 31 Vö. Györkösy, A.-KapitAnffy, I.-Tegyey, I., Ógörög-magyar szótár, Akadémiai Kiadó, Budapest 19932, 262. 32 Vö. Jeremias, J., Timotheus, 24; Deichgräber, R., Gotteshymnus, 134; Roloff, J., Timotheus, 206. W. D. MOUNCE (Pastoral Epistles, 227) nem utal Jézus elítélésére. Szerinte a feltámadás azon igényeket igazolta, amelyekkel Jézus a földi élete során fellépett. 33 Arra vonatkozólag, hogy a feltámadás a Szendélek által történt, a Róm 1,4-ben és 8,11-ben találunk utalást. 35
