Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)

2015 / 1-2. szám - Kocsis Imre: Az 1. Timóteus-levél Krisztus-himnusza

Az 1. Timóteus-levél Krisztus-himnusza

KOCSIS IMRE

áll: „És elismerteti nagy a jámborság titka”. A mondat végén a μυστήριον főnév áll, s ehhez kapcsolódik a hímnemű ος vonatkozó névmás. Ám a semlegesnemű μυστήριον után semlegesnemű vonatkozó névmás kellene, hogy álljon. Ez a nyelvtani következetlenség jól mutatja, hogy a levélíró nem akart változtatni a hagyományból vett szövegen, amelyben a ος szócska szerepelt. Valószínűleg a himnuszt az istentiszteleten olyan formában használták, hogy a Krisztusra való vonatkozása egyértelmű volt. Egyes exegéták feltételezik, hogy a liturgikus alkalmazás során a himnuszt egy dicsőítő formula előzte meg: „Dicsőség és magasztalás legyen Annak, aki kinyilváníttatott testben...” (J. Jeremias).7 „Dicsőség és tisztelet Annak, aki által az elrejtett titok feltárult, aki kinyilváníttatott testben... (J. Rolofi).8

Érdemes megjegyezni, hogy egyéb őskeresztény himnuszok elején is a ος vonatkozó névmás található (vö. Fii 2,6; Kol 1,15), amelyet — miként az lTim 3,16b-ben — kizárólag Krisztusra, az ő kilétére, cselekvésére és uralmára vonatkozó hitvalló kijelentések követnek. Szövegünk tekintetében az is őskeresztény jellegre utal, hogy az igeformák a mondatok elején állnak (ez sémi hatásnak tekinthető), éspedig szenvedő alakban, a főnevek előtt pedig nem találhatók névelők. Egyedi megfogalmazás is megfigyelhető a szövegben: έπιστεύθη έν κοσμώ. A πιστεύω ige szenvedő alakja ugyanis az Újszövetség egyéb helyein szinte mindig az alábbi értelemben szerepel: rábízottnak vagy megbízottnak lenni (vö. Róni 3,2; lKor 9,17; Gál 2,7; ITessz 2,4; lTim 1,11; Tit 1,3). A himnuszban ellenben a hittel való elfogadást jelenti.9 Az is fontos szempont, hogy szövegünkben jól felismerhető a mondatok közötti párhuzam (parallelismus membrorum).

Arra vonatkozólag, hogy milyen közegből származik a himnusz, több felvetés is napvilágot látott. K. Wengst hellenista pogány-keresztény környezetre gondol. Más kutatók (W. Stetiger, R. H. Gundry; J. Roloff10) viszont joggal hangsúlyozzák, hogy az igéknek a mondatok elejére való helyezése nem görögökre jellemző, hanem tipikusan sémi vonás. Ezért a himnusz csakis zsidó-keresztény környezetben keletkezhetett. Figyelembe véve a szöveg rövidségét, a keletkezési háttérről ennél többet nem mondhatunk."

Az imént említett rövidség miatt, amely egyéb őskeresztény himnuszokkal. (Fii 2,6— 11; Kol 1,15—20) való összehasonlítás során látható igazán, felmerül a kérdés, vajon a levélíró a hagyományos szöveg egészét idézi-e vagy csak egy töredékét. A kutatók közül többen az utóbbi nézetet képviselik.12 Mi ellenben úgy véljük, hogy a himnusz kerek egészként áll előttünk — ezt a következőkben kívánjuk bemutatni —, s ezért nem látjuk

’Jeremias, J., Timotheus, 23.

9 Roloff, J., Timotheus, 192. A német szerző feltételezi, hogy a μυστήριον szó, amelyet a levélíró a himnuszt megelőző mondatban használ, már a liturgiában is szerepelt.

9 Vö. Blass, F.-Debrunner, A.-Rehkopf, F., Grammatik des neutestamentlichen Griechisch, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 197915, 259. Az lTim 3,16-hoz hasonló forma található a 2Tessz 1,10-ben is, ahol az apostoli tanúságtétel hívő elfogadásáról van szó.

10 STENGER, W., Christushymnus, 140k; GUNDRY, R. H., Form, 221; ROLOFF, J., Timotheus, 194.

11 R. H. Gundry (Form, 221) szerint a himnusz hátterében olyan zsidó-keresztények állnak, akik István diakónus vértanúságát követően Palesztinából Antiochiába menekültek. Az amerikai szerző az alábbi szempontokra alapozza nézetét: sémi nyelvhasználat — egyetemes missziós szemlélet — üldöztetés megtapasztalása. Az első két szempont tényleg jelen van a himnuszban, a harmadik mozzanat viszont nem fedezhető fel. Bár Jézus halálára vonatkozólag kiolvasható rejtett utalás, ám ebből nem lehet azonnal a keresztények üldözésére következtetni.

12 Vö. Brox, N., Pastoralbriefe, 160; MOUNCE, W. D. Pastoral Epistles, 215. Külön említjük W. Metzger nézetét. Ő ugyanis nemcsak a töredékjelleget állítja, hanem azt is, hogy az eredeti himnusz helyreállítható, ha az 1. Timóteus-levél hagyományos szövegeit egymáshoz illesztjük: lTim 1,15 + 2,3b—6a + 3,16 + 6,14—16. Vö. Metzger, W., Christushymnus, 12—16. 136-142.

31