Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Vincze Krisztián: Ember-, egyház- és jövőkép Eugen Biser teológus és vallásfilozófus írásaiban
VINCZE KRISZTIÁN Ember-, egyház- és jövőkép Eugen Biser teológus és vallásfilozófus írásaiban 3. AZ EGYHÁZ ÁLTALÁNOS SZEREPE ÉS A II. VATIKÁNI ZSINATOT KÖVETŐ MEGÚJULÁSA 3.1. Segítség az ön- és világmegértésben Biser szerint az ember lényege az öntúllépés, amely azonban hibás reakciókra is vezethet. A hibás emberi reakcióknak és az elhibázott emberi önmegvalósításnak oka az, hogy Európában a filozófusok és a filozófiai iskolák nagyon gyakran az elidegenedés fogalmán keresztül jellemezik az embert. A kereszténység éppen az elidegenedés és a fenyegető félelmek ellen akarja segíteni az embert, akinek alapvető, természetébe írt tulajdonsága az önmagán való túllépés képessége, amelynek a megvalósításához a krisztusi tanítás szeretne segítséget nyújtani. Az egyháznak abban áll a szerepe, hogy a hibás, a félrevezető öntúllépési próbálkozásoktól mentse meg tagjait. A mai embert egyfolytában nyomasztja a teljesítménykényszer, a konzumtársadalom magatartása, a manipulációktól átszőtt virtuális világ üzenetei. Az egyháznak ilyen körülmények közepette az az ajánlata, hogy az embert ön- és világmegértésében segítse, ami biztos alapot adhat annak, hogy helyes irányban keresse és vezethesse saját önfelülmúlásának vágyát. 3.2. A modern egyháztudat jellemzői Ha azt mondjuk, hogy a hit lényegét tekintve nem a kinyilatkoztatásnak való feltétlen alávetettségen keresztül ragadható meg, hanem inkább az emberi gondolkodáshoz és életmódhoz kötött istenmegértés mentén, akkor ennek következménye az is, hogy az egyházi tekintély fogalma is változáson megy keresztül. Nyilvánvaló, hogy az egyház tanítása definíciókban, dogmákban és útmutatásokban jelenik meg, ugyanakkor mindezen megfogalmazások az isteni üzenet, a kinyilatkoztatás, magának az önközlő Istennek az ember oldaláról végbemenő megértési és feltárási folyamatai. Ez azonban azt is magában hordja továbbá — pontosan tárgyánál fogva és e megértési és feltárási tevékenységet végző alany tulajdonságai alapján —, hogy e feltárási folyamatok nincsenek definitive véglegesen lezárt formában. Az egyház és a hívek, a Krisztus-követők a lezáratlanság tudatában és földi zarándok státuszuknak tudatában folytatják e feltáró folyamatot. Ez azt jelenti, hogy istenismeretünk, az Istenről szóló megfogalmazásaink mind-mind egy folyamatos érési folyamatnak, egy fokozatos előrehaladásnak a stációi.25 Romano Guardinit a modern egyháztudat egyik fontos kezdeményezőjének tekintjük. Az ő írásaiban is visszacseng az a három változás, amely Biser számára is fontossá vált.26 Elsőként említjük, hogy az egyházban a korábban jellemző uniformitásra való törekvés átadja helyét a teológiai és spirituális pluralizmusnak. Umformitás helyett az egyház a hitben megvalósuló egységet tekinti céljának, amely egység nem exkluzív értelemben, hanem komprehenzív értelemben szerepel. A keresztény valláson belüli emberek konkrét hitének mindig is szituációs feltételei vannak, s ezek a helyzethez kötött sajátosságok vezetnek oda, hogy egy és ugyanazon hitnek más-más profiljai adódnak, amelyek hátterében ott állnak az eltérő földrajzi, etnológiai és történelmi adottságok. Az egy és ugyanazon hit egészen különböző módokon tud megnyilvánulni a világegyház különböző régióiban, ami így az uniform megjelenési formát megakadályozza, azonban egyáltalán nem akadálya a hit egységességének. 25 Biser, E., Glaubensprognose. Orientierung in postsäkularistischer Zeit, 355—362. 6 Biser E., Die glaubensgeschichtliche Wende. Eine theologische Positionsbestimmung, 32-36. 226
