Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: Másodlagos zsinati mariológiai szövegek
DOLHAILAJOS Másodlagos zsinati mariológiai szövegek szén szent) Szűz Mánáról beszélnek.29 Ez a jelző később Mária állandósult jelzője lett a keleti liturgiában. A bizánci liturgia Knsztus után és mellett ismételten úgy említi a Szűzanyát, mint a „legszentebb, legtisztább és legáldottabb dicső királynét”. A liturgiatörténetből tudjuk, hogy Mária szentségének állandó megvallása a keleti liturgiában hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati egyházban az első évezred végétől létezik a Szeplőtelen fogantatás ünnepe, amely nemcsak Mária bűntelenségére, hanem szentségére is emlékeztet bennünket. 3.3. Az Unitatis redintegratióban három olyan szöveg is van, amelyben szó van Máriáról: 1) A zsinati dokumentum mindenekelőtt kiemeli és méltatja a keleti egyházak sajátos története és jellegzetességeit, s ezek között Máriának, mint Istenszülőnek a tiszteletét. A szöveg konkrétan is megemlíti, hogy a theotokosz-áogma megszületésében is nagy7 szerepe volt a keleti egyháznak.30 Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az Efezusi Zsinat döntését. A nagy7 protestáns teológus, Karl Barth egyenesen kijelenti: „Ez a hittétel jelentős és szükséges, mint a knsztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja.”31 Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus Istenfiúságának a megvallása. 2) A zsinat szerint különösen is tanulságos számunkra a keleti egyházak Máriára vonatkozó liturgikus hagyománya és lelkisége.32 A katolikus liturgiában az esztendő első napja Mária istenanyaságának ünnepe. A keleti liturgiában jelenleg nincs ilyen ünnep. Ahogyan a szöveg is jelzi, a keleti egyházak liturgikus hagyományában másképp jelenik meg ez az ünnep, illetve a Mária-tiszte- let. Oláh Miklós görög katolikus teológus szerint a Mária-tisztelet „központi helyet foglal el, mert hiszen Krisztushoz tartozik. Nincs olyan ünneplésünk, istentiszteletünk, szertartásunk, ahol az Istenszülő ne szerepelne, de nincsenek Mária tiszteletére szentelt hónapjaink, és nehéz olyan ikont találni, ahol Jézus nélkül ábrázolnánk”.33 Emellett azt is el kell ismernünk, hogy keleti egyház sajátossága a bensőséges Mána- tisztelet. Nemcsak a templomokban, hanem a magánházaknál is megtalálható az Istenszülő ikonja, leggyakrabban a hodigitria, vagyis az olyan ikon, amelyen az Istenszülőt úgy ábrázolják, hogy bal karján tartja a gyermek Jézust, akire jobbjával rámutat. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Mária-iinnepek többségét a keleti kereszténységnek köszönhetjük (például a szeplőtelen fogantatás ünnepe). 3) A zsinati határozat arra is rámutat, hogy lényeges különbség van a keleti egyházak és a nyugaton különvált egyházak és egyházi közösségek között. A dokumentum néhány példával is igazolja állítását. Például a reformáció egyházainak tanítása eltér a katolikus hagyománytól „Máriának az üdvösség művében betöltött szerepéről szóló tanításban”.34 29 Vö. Scheffczyk, L,—Zeigenaus, A., Mária az üdvtörténetben, SZÍT, Budapest 2004, 237. 30 Vő. UR 14. 31 Barth, K., Kirchliche Dogmatik 1/2, 1990, 205. 32 Vö. UR 15. 33 Oláh, M., L dvöz légy, Istenszülő! A bizánci rítus lelkületének néhány vonása, in Szolgálat (1985/27), 34—42. 34 20. p. iGiA 2015/1-2 22
