Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: Másodlagos zsinati mariológiai szövegek
DOLHAI LAJOS Másodlagos zsinati mariológiai szövegek latkozat (Augsburg, 1999. október 31.) nem zárják ki egymást, sőt Mária-tiszteletünk is gazdagabb lesz azzal, ha úgy tekintünk Máriára, mint a Krisztusban megigazultak mintaképére. A konstitúció - összhangban a Lumen gentium tanításával — kijelenti, hogy „Mária az egyház legtisztább képe”, és benne az egyház „örömmel szemléli benne azt, amire vágyik, s amit remél, hogy maga is el fog érni”. A zsinat óta úgy tekintünk Máriára, mint az egyház ősmintájára.9 Máriáról beszélhetünk úgy, mint az egyház tagjáról, a zsinat óta VI. Pál pápa szándéka szerint mint az egyház anyjáról, de a legfontosabb zsinati tanítás szennt Mária az egyház szimbóluma.10 Mária „ősmintája az egyháznak, mégpedig a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében”.11 Azután az egyház is, miként Mária, Krisztussal egyesülten anya és szűz. Anya, „mivel az igehirdetéssel és a keresztség- gel új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istentől született fiakat”; ugyanakkor „szűz is az egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegénynek adott szavát”.12 Az is nagyon fontos számunkra, hogy Mária az eszkatologikus egyház prototípusa: „mintaképe és kezdete annak az egyháznak, amelynek az eljövendő világkorszakban kell teljessé válnia”.13 2.2. A Lumen gentiumban a sokat elemzett 8. fejezeten kívül még három helyen, három különböző összefüggésben találkozunk Mária személyével (LG 50, 15,46). A szövegek közül az 50. pont liturgikus összefüggésben állítja elénk Máriát. A Lumen gentium VII. fejezete a zarándok egyház eszkatologikus jellegét és a meny- nyei egyházzal való egységét tanítja.14 15 A zsinat biztatja az egyház tagjait, hogy kérjék hittel és bizalommal Máriát és a megdicsőült egyház tagjait, hogy mindnyájan eljussunk a mennyei hazába.13 Abrahám és a vándorló választott nép példája, de különösképpen Jézus Krisztus útjai megtanítanak bennünket arra, hogy mindnyájan a hit zarándokúját járjuk.16 Olyan népnek vagyunk az örökösei, amelyhez Abrahám, Mózes, a próféták, Mária és Jézus is tartoznak: „Emlékezz rá: Atyád vándorló arám volt.”17 Isten újszövetségi népe, az úton levő, vándorló egyház sem feledkezhet meg erről az igazságról. A keresztség által belekapcsolódtunk egy természetfeletti közösségbe, Krisztus Titokzatos Testébe: „a keresztséggel egy Lélekben egy testté lettünk”.18 Az LG 50. pontja erre utal, amikor kijelenti, hogy „mindig hitte az egyház, hogy a szentek Krisztusban még szorosabban egyek velünk”. Ezt a lelki egységet még a halál sem tudja megszüntetni. A katekizmus megfogalmazása szerint a küzdő, a szenvedő és a megdicsőült egyház tagjai összetartoznak. A hitből lakadó felebaráti szeretet az élők és holtak közötti viszonyban is megmutatkozik. A szentek közbenjárnak földön küzdő testvéreikért, példájukkal bátorítják őket; az úton lévők pedig imájukkal siettetik, hogy a tisztulás állapotában lévő elhunyt testvéreik beléphessenek a mennyei dicsőségbe. Pál apostol szerint „ha szenved 9 Vö. Thurian, M., Mária és az egyház, in Szolgálat (1975/27), 19—28. 10 Vö. Cantalamessa, R., Mária, az egyház tükre, Pécs 2002. 11 LG 63. 12 LG 4. 13 LG 68. 14 Vö. LG 48-51. 15 LG 50. 16 Vö. Nemeshegyi, P., Krisztus a mi utunk, m Teológia 30 (1966/3-4), 1-9. 17 MTörv 26,5. 19 lKor 12,13. 'E0L0G1A 2015/1-2 20
