Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Perendy László: Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében
Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében PERENDY LÁSZLÓ A 80. levél 258 augusztusának végén íródhatott, amikor a Valerianus-féle üldözés intenzívebb időszaka elkezdődött. Ez volt a Diocletianus előtti legvéresebb keresztény- üldözés. Cypnanust ekkor már visszahozták Karthágóba, és egy külvárosi házban várta a sorsával kapcsolatos további fejleményeket. A levél tanúsága szerint ekkor már gyakorlatilag biztos lehetett abban, hogy mártírhalál vár rá. A császári rendeletről így ír: „Valerianus császár leiratban megparancsolta a seriatimiák, hogy végezzenek ki minden püspököt, presbitert és diakónust; a senatorokat, lovagokat és előkelő férfiakat pedig fosszák meg rangjuktól és javaiktól, aztán ha vagyonuk elkobzása után is kitartanak a kereszténység mellett, szabjanak ki rájuk főbenjáró büntetést. Az előkelő asszonyokat vagyonelkobzás után száműzetésbe kell küldeni, a császán család tagjainak pedig (akár korábban, akár most tettek hitvallást) szintén lefoglalják a javait, és megbilincselve valamelyik császán birtokra toloncolják őket. Utasításához Valerianus császár mellékelte annak a levélnek a másolatát, melyet a provinciák helytartóihoz intézett az ügyünkben. Mindennap reméljük, hogy ez megérkezik, erős hittel készen állva a szenvedés elviselésére, és várva - az Úr jóságából és kegyelméből — az örök élet koszorúját. Tudnotok kell azt is, hogy Xistust, és vele együtt négy diakónust augusztus 6-án a temetőben kivégezték. De a hivatalnokok mindennap folytatják az üldözést Rómában is: akit előállítanak, kivégzik, és javaikat lefoglalják a kincstár számára. Kérlek titeket, hogy mindezeket többi püspöktársunkkal is ismertessétek, hogy biztatásukkal erősíthessék testvéreiket, előkészíthessék őket a lelki harcra, és egyikük se a halálra, hanem inkább a halhatatlanságra gondoljon: teljes hittel, minden bátorságukkal szenteljék magukat az Úrnak, és a félelem helyett örüljenek ennek a hitvallásnak, melyben Krisztus és Isten katonái - hisz tudják — nem halnak meg, hanem koszorút nyernek. Minden jót kívánok neked, kedves testvérem.”41 Utolsó, 258 augusztusában írt levele már a halála közvetlen előzményeihez kapcsolódik: ideiglenesen távozott a Karthágó melletti lakhelyéről, nehogy az érte küldött hivatalnokok elvigyék a városból, mivel a püspöki székhelyén, a saját népe előtt akart vértanúhalált szenvedni. Utolsó levelében ezt olvassuk: „Miután hírül hozták, kedves testvéreim, hogy császári megbízottakat küldtek, akik el akarnak vinni Uticába, és a barátaim próbáltak meggyőzni, hogy erre az időre vonuljak vissza a kertjeimből, egyetértettem velük, mivel igazságosnak találtam az indoklást. Ugyanis az illik egy püspökhöz, hogy abban a városban vallja meg az Urat, ahol az Úr egyházának élén állt, és így a jelenlévő vezető hitvallása által az egész gyülekezet megdicsőüljön. Hiszen anúkor a hitvallás pillanatában a hitvalló püspök Istentől ihletve megszólal, az egész nép nevében beszél. (...) Mert egyfolytában azért fohászkodtam, minden imádságommal azt kívántam, és tartozom is azzal, hogy mind a magam, mind a ti érdeketekben előttetek tegyem le a hitvallást, itt szenvedjek, és innen induljak az Úr elé. (...) Az isteni parancsolatok iránti engedelmességre (melyet núndig elfogadtatok tőlem) kérlek benneteket, kedves testvéreim, hogy viselkedjetek aszerint, ahogy azt oly gyakran tanítottam nektek: őrizzétek meg békés nyugalmatokat, egyikőtök se okozzon zavart a testvérek körében, és ne "Ep. 80, 1. 201
