Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Perendy László: Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében
PERENDY LÁSZLÓ Egyházüldözés a III. század közepén Cyprianus levelezésének tükrében sőt, a saját házába fogadta számos földönfutóvá lett és száműzött testvérét, sok élő és ép lelket állítva ezáltal az Úr színe elé, akik egyetlen ember vétkéért könyörögtek.”34 35 Figyelembe kellett vennie azt is, hogy sokan csak a kínzások hatására törtek meg, és állandóan bűnbánatot tanúsítottak: „Ok az üldözés során le lettek tartóztatva, s az Úr nevét megvallván először legyőzték a magistratus fenyegetését és a dühöngő nép támadását, később azonban, mikor már a proconsulnal gyötörték őket kemény kínzással, engedtek a fájdalom erejének, és a hosszas kínzatás miatt elestek a fényes dicsőségtől, amely felé hitük teljes erejével igyekeztek. Eme súlyos bukás után azonban (melyet nem is önszántukból, hanem kényszer hatása alatt követtek el) az eltelt három év alatt sosem hagytak fel a bűnbánat gyakorlásával.”33 Ilyen esetek Cypnanusszal beláttatták a helyzet bonyolultságát, és nézőpontjának felülvizsgálatára késztették. Hozzáállásának módosulásában a bukottak két csoportja közötti különbségtétel volt a következő lépés. A sacrificati és a libellatici kategóriáját először a római klérus egyik levele említette, később azonban ő is átvette tőlük a megkülönböztetést.36 Újabb előrelépésre az üldözések után került sor, amikor Cyprianus hazatért Karthágóba és összehívta a régóta várt zsinatot. A püspökök közös döntésének kidolgozásában főleg két tényező játszotta a főszerepet: megszűnt a második hitvallás lehetősége, mivel a keresztények már nem forogtak közvetlen életveszélyben, továbbá elfogadták a libellatici és a sacrificati csoport közötti különbségtételt. Megadták a bocsánatot az összes olyan bukottnak, aki igazolást szerzett, míg a tényleges áldozatbemutatóknak továbbra is vezekelniük kellett, és csak halálveszély esetén lehetett őket feloldozni. Természetesen az egyes áldozatbemutatók között is tettek különbséget, ezért nem egyforma bűnbánati időt szabtak ki mindenkire.37 Végső megoldást Afrikában egy újabb üldözéssel kirobbanásáról szóló hír hozott. A rémhír végül ugyan alaptalannak bizonyult, de a 253-as zsinat38 úgy döntött, hogy mindenkinek megadják a bocsánatot, aki a bukásától kezdve őszinte bűnbánatot gyakorolt. így akartak erőt önteni a hívekbe, hogy egy újabb üldözés idején már készek legyenek megvallani Krisztust.39 40 257-ben az új császár, Valerianus ismét keresztényüldözésbe kezdett, amelynek mind a római, mind a karthágói püspök áldozatul esett.4'1 István pápa már 257-ben vértanúhalált halt, Cyprianust azonban először csak száműzetésbe küldték a Karthágóhoz közeli Curubisba. Szeptemberben érkezett meg a városba, és ott is maradt egy teljes évig. Innen írt azoknak levelet, akiket bányamunkára ítéltek. Stílusában és gondolatmenetében teljesen követi a korábbi üldözés alatt írt leveleket: dicsén a hitvallókat, és bátorítja őket a kitartásra. 34 Ep. 55, 13. 35 Ep. 56, 1. 36 Ep. 30, 3. 37 Ep. 55, 17. 38 Erről az 57. levél számol be. 39 Vő. Ep. 57. 40 Valerianus ediktumairól lásd: KERESZTES, P., Two Edicts of the Emperor Valerian, in Vigiliae Christianae 29 (1975) 81-91. 200
