Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Erdő Péter: A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele - Az egyházfegyelem fejlődése III. Ince korától a Trentói Zsinatig
ERDŐ PÉTER A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele században is feltüntették a plébániai közösség nyelvét. Ha a plébánia hívei különböző nyelvűek voltak, az egyes nyelveket a papi névtár az azokat beszélő hívek számaránya szerinti sorrendben közli.142 Gyakran látható, hogy a plébános vezetékneve olyan hangzású, amilyen a hívő közösség nyelve. Tehát az egyházmegyei hatóság igyekezett megfelelni az ősi regula követelményének. Még a XIX. század második felében is tapasztalható ez a figyelem. A németajkú Kanter Károly (1853—1920) azért kerül Óbudára káplánnak, hogy ezen a nyelven prédikáljon. Csernoch János pedig Budapesten, a Terézvárosban kap káplám kinevezést a szlovák nyelvű igehirdetés biztosítására143. A mai különleges mobilitás viszonyai között újra aktuális felfigyelni a középkori kánonjogban kidolgozott szempontokra és elismerni a kommunikáció puszta biztosításán túl a nyelv szimpátiát, bizalmat, közösséget teremtő erejét. 142 Pl. Schematismus venerabilis Cleri Archi-Dioecesis Strigoniensis ad annum a Christo nato MDCCCXLV., Strigonii é.n. 141 Vö. Erdő, P., Csernoch XI. János, in Esztergomi érsekek 1001—2003, (szerk. Beke, M.), Budapest 2003, 386. 162
