Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)

2015 / 3-4. szám - Erdő Péter: A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele - Az egyházfegyelem fejlődése III. Ince korától a Trentói Zsinatig

ERDŐ PETER A hívők nyelvének ismerete mint a piébánosi kinevezés fettétele A fejtegetésben összemosódik a két sík: a plébámai lelkipásztori ellátás szükséglete és az országhoz való tartozás, vagyis az alattvalói viszony. Míg az első esetében az istem jogra való utalás látszik a meggyőzőbb érvnek, a második kérdésben szükséges a konkordá­tumra - vagy a francia királynak adott pápai kiváltságra — hivatkozni. Ezért sem a helyi főpásztor, sem a pápai legátus nem adhat külföldinek javadalmat, ha mégis megteszi, ugyanazt más, az országban lakó személy (regnicola) elnyerheti.130 Ha Gómez a püspöktől eredő piébánosi kinevezésekre a lelkipásztori szükségre hivatkozva térj esztette ki a kan­celláriai szabály alkalmazását. Rebufh a királyi kiváltság alapján teszi ezt, ám ennek során eltávolodik a nyelvtudás követelményétől és az országhoz való tartozást emeli ki. Az elő­írást azonban még szélesebb körre alkalmazza hangsúlyozva, hogy külföldinek ezen ki­váltság értelmében az országon belül nemcsak plébánia, de semmilyen más javadalom vagy jószág sem adományozható a király jóváhagyása nélkül, még akkor sem, ha bíboros az illető. Ez utóbbi ponton ellentmond Gómeznek, legalábbis Franciaország vonatkozá­sában.131 Hozzáfűzi viszont, hogy ha egy külföldi mégis a javadalom átvétele után királyi levelet kap, megtarthatja javadalmát a francia Szenátus ítélete szerint.132 Rebuffi egyetért Gómez magyarázatával abban, hogy a szabályt a javadalmat csu­pán kommendában elnyerőkre is alkalmazni kell, valamint hogy a javadalmasnak a helyi nyelvet tökéletesen és nem csupán részben kell értenie és beszélnie.133 Ha a plébánia ellá­tása egy káptalanra mint testületre van bízva, nem kell minden tagnak beszélnie a javada­lom helye szerinti nyelvet. Elegendő, ha a tényleges lelkipásztorkodást végző (vicarius perpetuus) tudja azt.134 Szükséges azonban, hogy latinul is kellően értsen és beszéljen. Ha pedig a püspök nem tud latinul, le kell tenni tisztségéből.135 A francia szerző hangsúlyozza azt is, hogy az ország területén lévő egyházat nem le­het egyesíteni olyan másikkal, amely külföldön található, „mert a királynak, a kinevezett személynek és az ország többi lakójának az az érdeke, hogy pénzt ne vigyenek ki az or­szágból". Javadalmak határon átnyúló egyesítése még elbirtoklás útján sem lehetséges.136 Egyébként az eredetileg a plébániákra és más lelkipásztori gondozással járó tisztségekre vonatkozó előírás a szerző szerint Franciaországban, mint fentebb már utaltunk rá, min­denjavadalomra érvényes, vagyis külföldi királyi beleegyezés nélkül semmilyen javadal­mat nem nyerhet el.137 130 Rebuffus, Praxis Reg. 20, glossa I: ed. Romae 1595, 382. 131 Uo. („Quod privilegium regni nedum prohibet extero habere ecclesiam parrochialem, de qua haec regula lo­quitur, sed etiam alia quaecunque beneficia, ac aha bona, etiam si illi fuissent Cardinales, sine Regis tamen be­neplacito, quamvis dictus Gomes hic q. 2. volens Cardinalibus favere, multa pro ipsis adduxerit, tamen in Fran­cia servtur quod dixi”). 132 Uo. hivatkozással a saját értekezésére a békés birtoklásról: Rebuffus, P., Tractatus de pacificis possessoribus, η. 217: ed. UŐ., Tractatus varii, Apud haeredes Gulielmi Rovilii, Lugduni 1600, 271, ahol megjegyzi, hogy a pápa is felmentést ad a javadalom elnyeréséhez szükséges korhatár alól, ha ajelölt .jólöltözött, vagy gazdag és gazdag vagy nemes szülőktől származik”. 133 Rebuffus, Praxis Reg. 20, glossa II, nn. 1-4: ed. Romae 1595, 382—383. 134 Uo. n. 6: ed. Romae 1595, 383. 135 Uo. n. 7: ed. Romae 1595, 383 („Episcopus ignorans Donatum deponitur in c. fi. de aetate et qualita. [X 1.14.15]”). 136 Uo. n. 9: ed. Romae 1595, 383 („non valebit unio ecclesiae Regni facta alteri extra regnum, quia regis interest, et nominatorum ac aliorum incolarum Regni, ne pecuniae extra Regnum transferantur, nec ulla praescriptione iuvabitur talis unio”). 137 Uo. n. 10: ed. Romae 1595, 383. 160

Next

/
Thumbnails
Contents