Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Erdő Péter: A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele - Az egyházfegyelem fejlődése III. Ince korától a Trentói Zsinatig
A hívők nyelvének Ismerete mint a plébánost kinevezés feltétele ERDŐ PÉTER pápa 71. regulája szerint azoknak, akik plébániát akarnak elnyerni pápai intézkedéssel vagy pápai parancs (mandatum) útján, érteniük és érthetően beszélniük kell annak a helynek a nyelvét, ahol a plébánia található. Ellenkező esetben az intézkedés vagy a parancs érvénytelen volt.66 A megfogalmazás elég óvatosnak tűnik, hiszen nem a hívek nyelvét említi, hanem a helyi nyelvet. Ugyanezt tartalmazta XIII. Benedek pápa 75. regulája,67 valamint V. Sándor 6. regulája6* is, mely a korábbi szabályokat általános formulával újítja meg. Ugyancsak megújítja ezt a szabályt IV. Jenő pápa 63. regulája, de kiterjeszti hatályát a várományokra {gratiae expectaűvae) is.69 IV. Jenőnek ez a rendelkezése ismétlődik azután V. Miklós 19. regulájában7". A XV. század közepétől a Regulae Cancellariae állandó formulaként kerül kibocsátásra minden pápa uralkodása alatt.71 V. Sándor 24. regulájában új elemek merülnek fel: a plébániákról szóló szabály ugyanennek a pápának egy másik regulájában72 ismétlődik, itt viszont a lelkipásztori gondozás kötelességével járó javadalmakról van szó, amelyek nagyobbak is lehetnek, mint egy plébánia. Ezek elnyerésére nézve hangsúlyozza a szabály, hogy7 senki sem kaphat érvényesen ezek adományozásáról vagy velük kapcsolatos várományi vagy más jogról szóló pápai intézkedést „saját nyelv/terület/én kívül” {„extra suum proprium ydioma”).73 Az ilyen kegyek érvénytelenek lennének, ezért a róluk szóló apostoli levelet sem szabad kiküldeni, kivéve ha a címzett bíboros74. Ezen a ponton a nyelvtudás többé-kevésbé politikai jelentőséget nyer. Ez válik nyilvánvalóvá abban a megfogalmazásban, ahogyan IV. Jenő pápa 32. regulája ezt a szabályt megújítja. Kijelenti ugyanis, hogy senki nem nyerhet el várományi jogot saját nemzetén (országán, natio) kívül, kivéve ha az adott nyelvet ismeri.75 A rendelkezésnek ez az utóbbi formája ismétlődik V. Miklós 85. regulájában is.76 Megjegyzendő azonban, hogy IV. Jenő 32. regulájának szövegéből a kéziratos hagyományban előfordul egy hosszabb változat is, amely így szól: „Senki sem kérhet várományi /jogot tartalmazó/ kegyet nemzetén kívüli városban vagy egyházmegyében, ha nem érti a hely általános Innsbruck 1888 (úny. Aalen 1968), VIII—XIII; Del Re, N., La Curia Romana. Lineamenti storico-giuridici (Sussidi eruditi 23), ’Roma 1970, 285-286; Meyer, A., Spätmittelalterliche päpstliche Kanzleiregeln, in Von der Ordnung zur Norm: Statuten in Mittelalter und Frühen Neuzeit, Hrsg. Drossbach, G., Paderborn 2010, 95—108, különösen 101. A műfajról szóló irodalomhoz lásd Frenz, Th., Bibliographie zur Diplomatik und verwandten Fachgebieten der Flisto- rischen Flilfswissenschaften mit besonderer Berücksichtigung der Papsturkunden. Herrscherurkunden, Päpste, Geschäftsgang, Kanzleiordnungen, -regeln, -leitfäden: vö. http://wwws.phil.uni-passau.de/histhw/bibliographie/ (a kutatás ideje: 2015. 08. 04.). 66 Ed. OTTENTHAL 40 („nisi persona bene intelligat et intelligibiliter loquatur ydioma illius loci ubi dicta parrochia- lis ecclesia consistat”). 67 Ed. Ottenthal 136. 68 Uo. 161 („dominus noster approbavit et renovavit omnes regulas et ordinationes alias non revocatas vel limitatas suorum predecessorum usque ad Gregorium XI. inclusive”). 69 Uo. 247 („provideri aut gratiam expectativam concedere”). Az ilyen kegyekhez lásd pl. Mollat, G., Expectati- ves, in Dictionnaire de droit canonique, Dir. Naz, R., V, Paris 1953, 678—690; Fajardo FernAndez, J., Expectativa de derecho, in Diccionario General de Derecho Canonico, Dir. Otaduy, J. — Viana, A. — Sedano, J., Cizur Menor— Pamplona 2012, III, 860-861. 70 Ottenthal 257. 71 Uo. XIV. 72 Lásd fent: Alexander V, Reg. 6: ed. OTTENTHAL 161. 73 Ed. Ottenthal 168. 74 Uo. 75 Uo. 243 („Item voluit quod nullus extra suam nationem, nisi ydioma intelligat, gratiam expectativam impetret, alias gratia sit nulla”). 76 Uo. 265 (1447; vö. Nicolaus V, Reg. 41: ed. uo. 261). 151
