Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)

2015 / 3-4. szám - Erdő Péter: A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele - Az egyházfegyelem fejlődése III. Ince korától a Trentói Zsinatig

kifejezés ebben a vonatkozásban felbukkan már Ioannes Teutonicusnak a IV. Lateráni Zsinat konstitúcióihoz fűzött apparátusában.48

4.2. Innocentius és Hostiensis

A IX. Gergely dekretális gyűjteményéhez fűzött egyik legtekintélyesebb kommentár

IV. Ince pápa műve, melyről néhány mai szerző megjegyzi, hogy csak kis mértékben tartalmaz eredeti megállapításokat. Ennek a kommentárnak a Liber Extra említett fejezetéről szóló részéből kitűnik, hogy a szerző szeme előtt a IV. Lateráni Zsinat 9. konstitú- ciójában említett csoportokról olyan kép lebegett, amely szerint azokat saját nyelvük és rítusuk egyaránt meghatározza, sőt saját liturgikus nyelvvel rendelkeznek. Szaracénok- ról, latinokról és görögökről szól, akik „köztünk laknak”.49 Az ilyen népek számára kinevezett, püspökké szentelt vikáriusok jogállásáról a szerző kijelenti, hogy meghívhatok más egyházmegyéből, és ilyenkor a helyi megyéspüspök iránti engedelmességi kötelezettségük abból fakad, hogy tőle kapták vikánusi hivatalukat.30 *

Ennek a fejezetnek a kapcsán hosszú évszázadokon át idézik Hostiensis megállapítását, aki igyekszik pontosan meghatározni e sajátos helynökök joghatóságának teijedel- mét. Hangsúlyozza, hogy az ilyen vikáriusnak azok körében van joghatósága, akik a „saját nyelvéhez tartoznak”.31 Ez az a pont, ahol mégiscsak feltűnik a joghatóság személyi — és nem csupán területi — vonatkozása. Nem a megyéspüspökök vagy a személyi egyházmegyék szintjén, hiszen fontosnak tekintik, hogy7 egy7 városban csak egy (megyés) püspök lehessen, megőnzve ezzel az egyházmegye területi fogalmát, vagyis továbbra is nagyobb hangsúlyt helyezve a területi, mint a személyi elemre, hanem egyazon püspök különböző (általános) helynökeinek szintjén, akiknek hatáskörét mégiscsak a személyi elem alapján határozzák meg. E tekintetben már a nyelv maga is megfelelő kritériumnak látszik. A nyelvi hovatartozás fogalmának pontos kidolgozása azonban még várat magára. Maga Hostiensis is Summájában a nemzetek (natio) számára kinevezett vikáriusokról beszél.52

ERDŐ PÉTER A hívők nyelvének Ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele

48 Uo. ad X 1.31.14 v. Vicarium: ed. Romae 1582, 413 („Et tamen habebit iste vicarius ordinariam iurisdictionem sive potestatem, supra de offi. archid. ad hoc. [X 1.23.7] et 25. dist. perlectis. [D. 25 c. 1] ubi archidiaconus est vicarius episcopi, et tamen iurisdictio sua ordinaria est perpetua. Sic videtur quod aliquis qui non est archiepis- copus, potest habere suffraganeum”). Vő. Ioannes TEUTONICUS, Apparatus in Concilium quartum Lateranense ad c. 9 v. constituat sibi uicarium in predictis: ed. GARCÍA, Constitutiones 202.

49 SlNlBALDUS Fuscus (INNOCENTIUS IV), Commentaria super libros quinque Decretalium, ad X 1.31.14 v. Quoniam in plerisque, ed. Francofurti ad Moenum 1570, fol. 152vb („Populi Sarraceni, Latini et Graeci, qui inter nos habitant”).

50 Uo. ad X 1.31.14 v. Necessitas: ed. Francofurti ad Moenum 1570, fol. 152vb („hic apparet hoc ipsum de dispositione esse. arg. 7. q. 1. non autem [C.7 q.l c. 12]. 1. q. 7. quod pro remedio [C.l q.7 c.7] ad idem, sup/ra/. de renun. ad sup. [X 1.9.9] et hoc ex verbo apparet, ibi cui concessimus. Et hoc intelhgo, nisi primo episcopus in dioce/si/ alterius ad aliquod officium cui ratione illi debebant subesse, secus si alias vocaret ad supplendum defectum suum. 7. q. 1. pontifices [C.7 q.l c.4]”).

s' Henricus de Segusio (Hostiensis), Commentaria in Decretales, ad X 1.31.14 v. Vicarium: ed. Veneriis 1581 (úny. Torino 1965), I, fol. 165v, n. 5 („Qui etiam inter illos qui suae hnguae sunt ordinariam iurisdictionem habebit, sicut dicitur de archidiacono et archipresbytero, qui vicarii episcopi sunt, et tamen ordinariam iurisdictionem dicuntur habere xxv. di. perlectis. [D. 25 c. 1] supra de of. archi. et de of. archipr. c. i. c. j. [X 1.23.1; X 1.24.1]”).

52 Henricus de Segusio (Hostiensis), Summa, Lib. I, tit. de officio vicarii (31), n. 5: ed. Lugduni 1537 (úny. Aalen 1962), fol. 46rb („In quibus casibus sit licitum per vicarium deservire ... Sextus est ratione diverse nationis. infra, de offi. ordi. quoniam. [X 1.31.14] supra de tempo, ordi. quod translationem [X 1.11.11]”).

148