Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 3-4. szám - Erdő Péter: A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés feltétele - Az egyházfegyelem fejlődése III. Ince korától a Trentói Zsinatig
A hívők nyelvének ismerete mint a plébánosi kinevezés fettétele ERDŐ PÉTER Külön figyelmet érdemel az a mód is, ahogyan a szerző a sajátos csoportok lelki gondozására kijelölt vikánust vagy megfelelő papot azonosítja. Nem elégszik meg a nyelv ismeretével, hanem az adott csoporthoz való tartozást kívánja. Ez mindenképpen érthető feltétel, ha meghatározott rítusú közösségekre vonatkozik/3 Szem előtt tartja azonban azt a lehetőséget is, hogy az illető lelkipásztor más környezetből érkezik. Ebben az esetben alkalmazkodnia kell a rábízott közösséghez és az ő képességeiknek és szokásaiknak megfelelően kell eljárnia.53 54 4.3. Ioannes Andreae szintézise Ioannes Andreae lesz az később, aki a korábbi kánonjogászok gondolatait összefoglalva Commentaria Novella néven ismert nagyszabású művében, a dekretálisok említett fejezetéhez írt bevezető casusban a szöveg négy fontos állítását különbözteti meg: 1. Ahol a város népe különböző nyelveken beszél, a püspöknek úgy kell gondoskodnia a hívekről, hogy alkalmas személyeket nevez ki számukra a szent szolgálatra (officiare), a liturgia végzésére és a szentségek kiszolgáltatására. A helyi püspök vikáriusokat is kinevezhet ilyen közösségek részére. 2. Tilos azonban, hogy ugyanannak az egyházmegyének több megyéspüspöke legyen. 3. Ha a sürgető szükség úgy kívánja, a megyéspüspök kinevezhet magának az ilyen csoportok számára vikárius gyanánt valamely katolikus főpapot. 4. Ha valaki (máshová tartozó püspök, stb.) bitorolja ezeket a funkciókat, súlyos büntetés alá esik.55 A nyelvek tekintetében, a megfelelő dekretális helyet magyarázva a szerző görögökről, latinokról, „herminu’-ről (örményekről?) és a hozzájuk hasonlókról beszél, továbbá hegyeken inneniekről (Citramontani) és hegyeken túliakról (Ultramontani), akik „mint mondják, a Trentói és a Veronai egyházmegyében élnek”/6 Később Panormitanus az egy városon belüli kétnyelvűségre további konkrét példákat sorol fel. „Mert gyakran megesik - írja —, hogy ugyanabban a városban vannak görögök és latinok, mint Konstantinápolyban vagy sokhelyütt Calabriában. Vagy olaszok és németek [élnek együtt], mint Trento városában. Vagy franciák és németek, mint Metzben.”57 53 Henricus DE SegüSIO (Hostiensis), Commentaria ad X 1.31.14 v. Conformem: ed. Venetiis 1581 (úny. Torino 1965), I, föl. 165v, n. 4 („sicut parochiani Graeci sunt, ita et ipse Graecus sit, et ipsorum ritus servet”). 54 Uo. n. 5 („Nota ergo hic, quod quilibet debet se conformare quantum potest et decet illorum moribus, inter quos conversatur xli. di. quisquis [D. 41. c. 1] et capacitati eorum quos decet viii. quaestio i. oportet [C. 8 q. 1 c. 12] et intelligentiae eorum, quibus praedicat xliii. di. sit rector.[D. 43 c. 1] et c. in mandatis. [D. 43 c. 2]et in summa, magni sibi faciunt provinciales et honorificum reputant, si eorum consuetudines observentur et commendentur, ut patet ff. de of. procon. si in aliquam [Dig. 1.16.7]”). 55 Ioannes Andreae, In Primum Decretalium Librum Novella Commentaria, ad X 1.31.14 Casus: ed. Venetiis 1612, fol. 255rb. 56 Uo. ad X 1.31.14 v. Linguarum: ed. Venetiis 1612, fol. 255rb („Ut Graeci et Latini, de tempo, ordi. cum secundum [X 1.11.9], vel Herminii, et his similes, vel Citramontani et Ultramontani, ut fertur in dioecesi Vero- nen/si/ et Tridentina. Et est simile de decimis, in aliquibus [X 3.30.32]”). 57 Nicolaus de Tudeschis (Panormitanus), Commentaria in Decretales, ad X 1.31.14 v. Prohibemus, n. 2: ed. Venetiis 1570, 1/2, fol. 154vb („...in eadem civitate sunt Graeci et Latini ut in civitate Constantinopolitana, et in multis locis Calabriae. Item Italici et Teutonici, ut in civitate Tridentina. Item Gallici et Teutonici, ut in civitate Meten.”). 149
