Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)

2015 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: C. Tóth N. - Lakatos B. - Mikó G.: A pozsonyi prépost és a káptalan viszonya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század idején

meg a kérdésben releváns régebbi és újabb hazai tanulmányokról és kötetekről sem. Mindennek fényében, kellően biztos alapokon foghattak hozzá a Szerzők a pozsonyi ügy lefolyásának ismertetéséhez. A korábbi tanulmányok megteremtették azt a kánon­jogi szakterminológiai alapot, amelynek felhasználásával a konkrét kérdések — a kereset- levél, a per delegált bírókra történő rábízása, majd a Pozsonyban történő tárgyalási rend kifejtése, az ítélethozatal, ill. a másodfokú ítélet - kortárs egyházjogi bemutatása adekvát módon tudta összegezni az 1424 és 1425 között zajló jogi tényeket (pp. 93-162). Érde­kes - azonban a téma szempontjából nélkülözhetetlen kitérő — a Pozsonyi Káptalant megillető tizeddel kapcsolatos 5. tanulmány (pp. 163—178), amely további adalékokkal világítja meg, nemcsak a konkrét témát, hanem a tizeddel és a káptalannal összefüggő kortárs intézménytörténeti kérdéseket. Hasonló indokkal kötődik a főtémához a 6. ta­nulmány, amely az 1397. évi 63. te.-végrehajtását vizsgálja (pp. 179—199). Az egyház - itt a Pozsonyi Káptalan — részvétele az ország védelmében, mint ismert, alapvetően rendkívüli hadiadó kivetését jelentette. Ehhez a kérdéshez a szerzők alapos vizsgálatnak vetették alá az okleveles forrásokat, különös tekintettel a Zsigmondkori oklevéltárra és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Collectio Diplomatica Hungarica állományára, ill. a Pozsonyi Káptalani Levéltár anyagára, és az eredményeket kommentált táblázatokban mutatták be (pp. 182—184, 185—187, 194, 199). Az Adattár (pp. 201—221), mint a kötet második nagy egysége, négy pontból épül föl, melyek mindegyike nélkülözhetetlen a közölt okleveles anyag megértéséhez. Az el­ső kifejtés Bodonyi Domokos prépost (pp. 202—208), Sóvári Sós László prépost (pp. 208- 213), és Vicedomini Máté vikárius (pp. 213—221) biográfiáját tartalmazza. Mindhárom egyházi méltóság kulcsszereplő a kötetben tárgyalt per folyamatában. A prozopográfiai adattár a tárgyalt oklevelekben előforduló neveknek és titulusaiknak a felsorolását tartal­mazza a levéltári jelzettel együtt (pp. 223—235). Ezt követi a káptalani birtokokról szóló adatári rész (pp. 237240). Az adattárat lezáró kronológia az egyházi per egyes releváns jogcselekményeinek időbeli viszonyához nyújt fontos támpontot (pp. 241-244). A harmadik egység, az Oklevéltári rész, amely a kiadási elvek rögzítése (pp. 247- 248), valamint az előforduló kánonjogi latinitás egyediségét magukon hordozó szakkife­jezések értelmezésének felsorolása után (pp. 249-250) közli kronologikus sorrendben a kritikai apparátussal ellátott oklevél-anyagot, az 1420. június l-i dátumtól kezdve (pp. 251—348). A latin szöveg kiadása mintaértékű, marginális sorszámokkal ellátott, precíz, kétség esetében pedig kritikai megjegyzést fűz a konkrét helyhez. A tizenöt oklevél szö­vegét az oklevél indokának kurzív formában történő összegzése vezeti be, majd rövid leírást olvashatunk magáról az oklevélről (az íráshordozóról, az okirat hitelesítésének módjáról, ill. további inscriptio-kró\ és azonosító jegyekről). Az oklevelek után három záradék átírása is helyet kap a kiadásban (pp. 349—351). A kötet végén találjuk a részletes és naprakész nemzetközi forrás és szakirodalmi jegyzéket (pp. 353—364), amelyet csak elismeréssel tudunk illetni. Végül a névmutatót (pp. 367-389), a tanulmányokban tárgyalt kérdésekjól szerkesztett német (pp. 391-429) és szlovák összefoglalóját (pp. 430-463), az oklevelek regesztáival ellátva. C. Tóth Norbert, Lakatos Bálint és Mikó Gábor tanulmányokkal, mutatókkal, táb­lázatokkal ellátott oklevélkiadása az írott történelmi források klasszikus német és magyar forráskiadási technika pontosságát, körültekintőségét, szakmai felkészültségét idézi. Egy­úttal jól mutatja, hogy a forrás- és intézménytörténeti kutatásoknak komoly létjogosult­ságuk van a történelmi örökség minél alaposabb feltárásában. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. KÖNYVSZEMLE 133

Next

/
Thumbnails
Contents