Teológia - Hittudományi Folyóirat 49. (2015)
2015 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Álvarez de las Asturias, N. (ed.): En la salud y en la enfermedad. Pastoral y derecho al servicio del Matrimonio
Knsztus igazságát kell tükröznie (pp. 11—16). Luís Sánchez Navarro, az Universidad San Dámaso újszövetségi szentirástudomány professzora, radikálisan teszi fel tanulmányában a kérdést „Összeegyeztethetetlen-e az irgalmasság és az igazságosság?” (17—42). Nem vonható kétségbe, hogy az Atya akaratának a követése egyet jelent az irgalmasság erényének gyakorlásával (Lk 6,36), amelynek nem a könyörtelen bírálatra, hanem a megbocsátásra kell irányulnia (p. 18). Azonban ez azt is jelenti, hogy az irgalmasság gyakorlásának igazságosnak is kell lenme, ill. az igazságszolgáltatásnak pedig irgalmasnak. Ez az, amire az Egyház bűnbánati fegyelme ráépült, amely a megbocsátással a megtérést és az üdvösséget szolgálja, nem pedig a bűnben való megmaradást. Nicolás Alvarez de las Asturias kánonjogtörténészként mindezek után összefoglalja a kérdéskör kétezer év alatt felhalmozott egyházfegyelmi tapasztalatát (pp. 43-74). A tanulmány visszatérő gondolata a hitletétemény minden korokban és minden kultúrkörben történő megőrzése, amelyet a kortárs egyházfegyelmi rendelkezések hivatottak biztosítani. Ennek őre Szt. Péter mindenkon utóda, ezt szolgálja a teológia tudományának a Krisztushoz hű művelése, és ezáltal képes az Egyház megszentelni a kortárs társadalmat, bármilyen irányzatok uralkodjanak is körülötte. Felhívja a figyelmet Szerző az ún. „tan- beli fejlődésre”, ami azonban nem új tanítást kell, hogy jelentsen, hanem a hitletétemény- hez történő ragaszkodással, az igazságot soha szem elől nem tévesztve, a kor és a társadalom kérdésére adott konkrét választ, amely a lelkek üdvösségét szolgálja (pp. 56-57). Minden bizonnyal az egyes konkrét korok válaszai, értelmezés nélkül nem tudnak maradéktalanul megfelelni az újabb korok kérdésfelvetéseire. Ez a hermeneutika eszközét teszi szükségessé. Mindazonáltal az értelmezett alap ugyanaz: a házasság Knsztus által meghatározott alap modellje, amely nem függ helytől sem időtől. Ezt a Szerző kifejezetten hangsúlyozza a házasság felbonthatatlanságának kinyilatkoztatott alapelvére vonatkozóan (p. 69), azzal együtt, hogy sorra veszi az eseteknek azon szűk körét, amikor a házasság ténylegesen felbomlik. A kötetben olvashatjuk még Eduardo Baura, a Pontificia Universita della Santa Croce professzorának az irgalmasságról, az ökumenéről és a jogról szóló munkáját (pp. 75- 111), amelynek legfontosabb gondolata az isteni törvény elfogadásának a kérdése az ember által alkotott törvények révén (pp. 91—95). Valójában a két jog közötti disszonancia eredményezi korszakról - korszakra azokat a vallásos embereket érintő társadalmi feszültségeket, amelyek újra és újra az Egyház letisztult tanításának megfogalmazását és megfelelő módon történő közvetítését teszik szükségessé, az evangelizáció útján. Miguel Angel Ortiz, szintént a Pontificia Universita della Santa Croce professzoraként, azoknak a lelkipásztori ellátásáról beszél, akik az állami törvények szerint elváltak, ill. új állami házasságot kötöttek (pp. 113-157). Talán ez a legégetőbb, gyakorlati területe a gyűjteményes kötetben szereplő munkáknak. A tanulmány erénye, hogy nagyon részletesen és érthető formában fejti ki, miért jelent ellentmondást a ténylegesen hívő ember lelkiismerete számára, ha államilag elvált és újraházasodott, de az Egyház és Isten előtt nem rendezett életállapotban szeretne részesedni az Oltáriszentség vételében (pp. 136-140). Végezetül olvashatjuk Carlos M. Mórán Bustos, a Madridi Rota dékánjának kismonográfiának is beillő elemzését, „Jog és igazság” címmel (pp. 159-252), melyben az egyházi házassági perek eljárási tapasztalatait összegezi. Ez a szisztematikus és precízen felépített leírás, világosan ráirányítja a figyelmet azokra a kérdésekre, amelyek a házassági eljárások egyszerűsítése után továbbra is nyitva maradnának. A szakértő konklúziója összecseng a bevezető kérdésfelvetéssel, hiszen a bírósági eljárások éppen a Knsztus által az Egyházra bízott irgalmasság gyakorlását valósítják meg, amikor az igazság megállapítására törekszenek, és ezzel elősegítik a hívő visszatérését az Egyház szentségi közösségbe. KÖNYVSZEMLE 131
